AZ EVOLÚCIÓ ELKÉPZELT MŰKÖDÉSE
Mutációk
A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában, amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külső hatások eredménye, például sugárzásé vagy kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.
A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca, amely az élőlényeket fejlettebb és előnyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek, amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek...
Ennek oka igen egyszerű: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszerű hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja:
A mutációk kicsik, véletlenszerűek és károsak. Ritkán fordulnak elő, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzők is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlődéshez. Egy magas fejlettségi fokú élőlényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. Ha egy óra szerkezetét véletlenszerűen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.1
Nem meglepő, hogy eddig semmiféle hasznos mutációt nem sikerült felfedezni. Minden mutáció károsnak bizonyult. Az evolucionista tudós, Warren Weawer így kommentálta a Radioaktív Sugárzás Genetikai Hatását Vizsgáló Bizottság jelentését, amely azzal foglalkozott, hogy milyen mutációkat okoztak a Második Világháborúban használt atomfegyverek:
"Sokakat meglep a kijelentés, hogy gyakorlatilag minden mutáns gén káros hatású. Hiszen a mutáció az evolúció szükséges része. Hogyan származhat pozitív hatás - vagyis a magasabb rendű életformák kifejlődése - olyan mutációkból, amelyeknek gyakorlatilag mindegyike káros?"2
Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy "hasznos mutációt" hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek a gyümölcslegyekkel, vagyis muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak. Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt:
"Rendkívül meglepő, de hogy mennyire elkerülte a figyelmünket ez a tény: az elmúlt több mint ötven év során a muslica-tenyésztő kísérletek ezreiben nemhogy új fajt, de egyetlen új enzimet sem sikerült létrehozni".3
Egy másik kutató, Michael Pitman, szintén a gyümölcslegyeken végrehajtott kísérletek kudarcát kommentálja:
"Morgan, Goldschmidt, Muller, és más genetikusok is szélsőséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek, sötétnek tették ki a gyümölcslegyeket, vegyszerekkel és sugárzással kezelték őket. Mindenféle mutáció előfordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentől a rémálomszerűig. Ember által előidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztőlombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés előtti ősi típusra".4
Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illő hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erősen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is "az evolúció bizonyítékaként" emlegetik. Az emberek körében megfigyelhető összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma, az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az "evolúció működésére" hoznak fel példának. Szükségtelen mondani, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a "fejlődés hajtóereje" - hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élőlényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre. Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:
A mutáció közvetlen hatása káros:
Mivel véletlenszerűen fordul elő, csaknem mindig károsítja az élőlényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mondja, hogy egy tökéletesen működő szervezetbe történő véletlen közbeavatkozás nem javít, hanem ront azon a szervezeten. És valóban, mind a mai napig nem sikerült "hasznos mutációt" felfedezni
.
A mutáció nem ad hozzá új információt az élőlény DNS-molekulájának szerkezetéhez:
A genetikai információt hordozó alkotóelemek vagy kiszakadnak a helyükről, vagy eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élőlénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai. Csak olyan abnormitások jöhetnek létre, mint például a hátából kiálló láb, vagy a hason növő fül.
Ahhoz, hogy a mutáció átöröklődjék a következő generációra is, az élőlény szaporítósejtjeiben kell bekövetkeznie:
Egy akármilyen sejtben bekövetkező véletlenszerű változás nem öröklődik át a következő generációra. Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklődik át az utódokra
.
Röviden, nem lehetséges az, hogy az élőlények az evolúció által fejlődtek volna ki, mert nincs a természetben olyan erő vagy mechanizmus, ami az evolúciót előidézhette volna. Ezt alátámasztják a régészeti leletek is, amelyek azt mutatják, hogy az evolúció elmélete igencsak messze áll a valóságtól.
  
1.
B. G. Ranganathan, Origins?, Pennsylvania: The Banner Of Truth Trust,
1988.
2.
Warren Weaver, "Genetic Effects of Atomic Radiation",
Science, Cilt 123, 29 Haziran, 1956, s. 1159.
3.
Gordon R. Taylor, The Great Evolution Mystery, New York, Harper
& Row, 1983, s. 48.
4.
Michael Pitman, Adam and Evolution, London: River Publishing, 1984,
s. 70. |