AZ EVOLÚCIÓS ELMÉLET: EGY MATERIALISTA KÉNYSZERŰSÉG
A DARWINIZMUS ÉS A MATERIALIZMUS
Atények, melyeket könyvünkben ezidáig megvizsgáltunk azt mutatják, hogy az evolúciós elméletnek semmiféle tudományos alapja nincsen, sőt, az evolucionista felvetések nyilvánvalóan ütköznek a tudományos felfedezésekkel. Vagyis nem a tudomány az, ami az elméletet fenntartja. Az evolúciós elméletet egyes "tudósok" teljesen más okból védelmezik.
Ez az ok a materialista filozófia.
A materialista filozófia a történelem egyik legrégibb gondolatrendszere, amelynek alapvető jellemzője, hogy az anyagot kizárólagos létezőnek véli. E gondolatmenet szerint az anyag öröktől fogva létezik és minden, ami létezik, anyag. Ez a felfogás természetesen nem hagy helyet egy Teremtőben való hitnek. Ennek a logikának megfelelően a materializmus, már a kezdetektől fogva, mindenfajta Isten-hittel illetve Isten által kinyilatkoztatott vallással szemben áll.
De vajon a materializmus helyénvaló-e? Egy filozófia helyességét vagy helytelenségét úgy lehet megállapítani, ha az adott filozófia tudományos feltevéseit tudományos úton vizsgáljuk meg. A 10. században például előfordulhatott, hogy egy filozófus azzal a feltételezéssel álljon elő, a Hold felszínén egy óriási áldott fa nőtt és minden élőlény tulajdonképpen ennek a hatalmas fának a termése. Akár egy érett gyümölcs, mindenki onnan pottyant a Földre. És akadhatnak olyan emberek, akik ezt a filozófiát vonzónak találják. A 20. században azonban, amikor az emberek feljutottak a Holdra, ez a filozófia már nem tarthatja magát. Hiszen tudományos úton, azaz megfigyelésekkel és különféle kísérletekkel nyilvánvalóvá vált, van-e ott ilyen fa vagy nincsen.
A materialista feltevést is megvizsgálhatjuk tudományos módszerrel. Utánajárhatunk, vajon öröktől fogva létezik-e az anyag, illetve képes volt-e egy anyagon túli Teremtő nélkül megszervezni saját magát és az életet. Ha ennek utánanézünk, azt látjuk, hogy a materializmus alapjában véve elbukott. Az elmélet, mely szerint az anyag öröktől fogva létezik, a Big Bang (Nagy Robbanás) teóriájával, mely az Univerzum semmiből való kialakulását bizonyítja, összeomlott. Ami pedig azt a feltételezést illeti, hogy az anyag önszerveződő és életet képes generálni, nos ezt hívjuk "evolúciós elméletnek" és mint már láthattuk, ez az elmélet is megdőlt.
De ha valaki a materializmus mellett kötelezte el magát és mindennél előbbre tartja a materialista filozófiától való függését, akkor az nem így viselkedik. Ha pedig "elsősorban materialista s csak aztán tudós", nem hagyja cserben a materializmust csak azért, mert azt látja, hogy a tudomány megcáfolta az evolúciót. Ellenkezőleg, történjék bármi, valamilyen módon megkísérli támogatni és fenntartani a materializmust. Ezt figyelhetjük meg ma az evoluciós elméletet védelmező tudósokon.
Érdekes, hogy ezt időnként maguk is bevallják. A Harward Egyeten híres genetikusa, a szókimondó evolucionista Richard Lewontin így fejezi ki, hogy ő "elsősorban materialista, s csak aztán tudós":
Mi hiszünk a materializmusban. "A priori" (magától értetődő, igaznak feltételezett) hit ez. Nem a tudományos módszerek és szabályok kényszerítenek minket arra, hogy a világnak materialista magyarázattal szolgáljunk. Ellenkezőleg, a materializmushoz való "a priori" kötődésünk miatt folyamodunk olyan kutatási módszerekhez és fogalmakhoz, amelyek materialista magyarázatot adnak a világra. Mivel a materializmus az abszolút igazság, nem hagyhatjuk, hogy napvilágra kerüljön olyan magyarázat, amely Isten létét fedné fel.1
Az "a priori" jelző, amit Lewontin használ, nagyon fontos. Ez a filozófiai terminus olyan előfeltételezést takar, amelyet semmiféle kísérleti tudomány nem támaszt alá. Ha nincsen tudásunk arról, hogy valami helyes-e, de feltételezzük, hogy helyes és elfogadjuk, az "a priori" tétel. Ahogyan az evolucionista Lewontin egyértelműen kifejezte, a materializmus is "a priori" az evolucionisták számára és megpróbálják ennek megfeleltetni a tudományt. Mivel a materializmus kénytelen kategorikusan tagadni egy Teremtő létét, az egyetlen alternatíva, ami marad számukra az, hogy az evolúciós elméletbe kapaszkodnak. Bármennyire cáfolják is a tudományos adatok az evolúciót, az említett tudósok továbbra is "a priori igaznak" fogják tartani.
Ez az elfogultság olyan tudománytalan és a józan ésszel is ütköző hiedelemhez vezet, mint az evolucionisták abbéli hite, hogy "a tudatlan anyag önszerveződő". A New York-i Egyetem kémiaprofesszora és DNS-szakértője Robert Shapiro, ekképpen fejti ki az evolucionisták hitét és az annak alapját képező materialista dogmát:
Nekünk egy olyan egyszerű vegyi anyagok keverékéből álló evolúciós kezdetre van szükségünk, amely az első hatékony replikátorhoz (vagyis a DNS vagy az RNS kialakulásához) vezet. Ezt a kezdetet "kémiai evolúciónak" vagy "az anyag önszerveződésének" nevezik, ám soha nem írták le részletesen, hogy milyen ez és nem tudták bebizonyítani a létezését. Csak azért hisznek egy ilyen kezdet meglétében, hogy továbbra is kötődhessenek a dialektikus materializmushoz.2
Az ismert biológus Hubert Yockey ugyanezt az tényt így magyarázza:
A dialektikus materializmus kizárólagos és átfogó tanításaiban való hit nagyon fontos szerepet játszik az élet eredetének forgatókönyvét illetően... annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre semmiféle bizonyíték arra, hogy az élet magától jött volna létre, sőt inkább ellentmondanak az érvek ennek, a materialisták kitartanak elképzelésük mellett.3
Világszerte ez a materialista dogma az alapja az evolúciós propagandának. Az, hogy a nyugati vezető médiaszervekben, valamint a neves és "jelentős" tudományos lapokban lépten-nyomon evolucionista propagandába ütközünk, ezeknek az ideológiai és filozófiai előírásoknak az egyik következménye. Az evolúció ideológiai szempontból elengedhetetlen, ezért a tudomány standardjait meghatározó materialista körök vitathatatlan tabu témává tették.
A többi tudós pedig, saját karrierjének folytonossága érdekében, ezt az erőltetett elméletet védelmezi, vagy legalábbis nem szól ellene semmit. Ahhoz, hogy egy nyugati országban egy akadémikusból "docens" vagy "professzor" legyen, illetve hogy megtartsa ezt a címet, muszáj minden évben bizonyos tudományos lapokban referálnia. A szóban forgó, biológiatudománnyal foglalkozó lapok mindegyikét az evolucionisták tartják ellenőrzésük alatt, akik viszont nem járulnak hozzá, hogy bármilyen evolúcióellenes írás napvilágot lásson. Ebből kifolyólag minden biológus ezen uralkodó nézetnek megfelelően kénytelen munkálkodni. Hiszen ők is részesei a fennálló materialista rendszernek, amely ideológiailag szükségesnek tartja az evolúciót. Ezért vakon védelmezik mindazt a "lehetetlen véletlent", amit könyvünkben megvizsgáltunk.
Materialisták vallomásai
A neves evolucionista, a német biológus Hoimar Von Dithfurt sorai remekül kifejezik a materialista felfogást, mely mellőzi a gondolkodást. Dithfurt az élővilág rendkívül összetett felépítését látva, arra a kérdésre, hogy kialakulhat-e az élővilág véletlenek folytán, azt válaszolja:
Valóban lehetséges, hogy kizárólag véletlenek folytán ilyen összhang szülessen? Az egész biológiai evolúciónak ez az elsőszámú kérdése... Aki a modern természettudományokat pártolja, annak nincs is más választása, mint "igennel" felelni erre a kérdésre. Hiszen azt tűzte ki céljául, hogy közvetlenül a természeti törvényekre támaszkodva, érthetően magyarázza meg a természeti eseményeket, figyelmen kívül hagyva egy természetfeletti erő beavatkozását?4
Ahogy azt Dithfurt is elmondja, a materialista tudományos felfogás alapelve az, hogy az életet egy "természetfeletti erő beavatkozása" nélkül, vagyis a teremtés megtagadásával magyarázza meg. Ha valaki ezt az elvet már egyszer vonzónak találta, a legképtelenebb feltevéseket is könnyen el tudja fogadni. Erre a dogmatikus ideológiára szinte minden evolucionista munkában találunk példát. Törökországban a vezető evolucionisták egyike Ali Demirsoy professzor. Mint az előző oldalakon már kifejtettük, Demirsoy szerint az élethez nélkülözhetetlen egyik alapfehérje, a citokróm-C véletlen kialakulására körülbelül olyan kevés az esély, mint hogy "egy majom írógépen elütés nélkül megírja az emberiség történetét." "5
Nincs kétség, a véletlen evolúció lehetőségét elfogadni annyi, mint megsérteni a józan ész és a logika alapelveit. Ha az ember egy darab papíron egyetlen leírt betűt lát, biztos abban, hogy azt a betűt valaki tudatosan írta oda. Ha az emberiség történetét elbeszélő könyv akad a kezünkbe, még inkább biztosak lehetünk abban, hogy ez egy író tollából született. Aki nem gyengeelméjű, az nem fogja azt állítani, hogy ennek a hatalmas könyvnek a betűi "véletlenül" kerültek egymás mellé.
Felettéb érdekes azonban, hogy az "evolucionista tudós", dr. Ali Demirsoy professzor éppen ezt ismerte el:
Annak valószínűsége, hogy egyetlen citokróm-C szekvencia létrejöjjön a véletlen folytán, szinte a nullával egyenlő. Vagyis azt mondhatjuk, hogy ha az élő szervezethez egy bizonyos szekvencia szükséges, annak esélye, hogy ez véletlenszerűen jöjjön létre, kevesebb, mint egyetlen alkalom az egész Univerzumra nézve. Vagy pedig létrejöttéért olyan természetfeletti erők felelnek, amelyeket soha nem fogunk tudni meghatározni. Ez utóbbit elismerni nem felel meg a tudományos céloknak, ezért az első feltételezést kell elfogadni és átgondolni.6
Röviden, Demirsoy inkább a lehetlent választja, minthogy elfogadja "természetfeletti erők" létét, vagyis Isten teremtését. Nyilvánvaló, hogy ennek a hozzáállásnak semmi köze sincsen a tudományhoz. Demirsoy egy másik kérdést, a sejtben levő mitokondriumok eredetét illetően elfogadja a véletlen magyarázatát, holott az "meglehetősen ellentmond a tudományos felfogásnak":
A kérdés legkényesebb pontja az, hogyan tesznek szert a mitokondriumok erre a tulajdonságra. Hiszen ahhoz is felfoghatatlanul sok véletlennek kell összejátszania, hogy egyetlen egyedben megjelenjen ez a tulajdonság... A légzésért felelős, minden szinten más-más katalizátorként működő enzimek alkotják a mechanizmus alapját. Ezt az enzimsort vagy egészében tartalmazza egy sejt vagy sem. Annak nincsen értelme, hogy néhányukat tartalmazza csupán. Hiszen ha bármelyik enzim hiányzik, akkor nincsen semmi értelme az egésznek. Itt azzal együtt, hogy ez meglehetősen ellenkezik a tudományos gondolkodással, ha tetszik ha nem, el kell fogadnunk,hogy az egész légzőrendszer összes enzimje egyszerre van jelen a sejt belsejében, méghozzá hiánytalanul, még mielőtt reakcióba lépne az oxigénnel. Ezzel mintegy kiküszöbölve még dogmatikusabb magyarázatokat és spekulációkat.7
Mindezekből a sorokból nyilvánvaló, hogy az evolúció nem egy olyan elmélet, ami a tudományos kutatások eredményeként született. Ellenkezőleg, ezt az elméletet a materialista filozófia igényeihez szabták, majd tabutémává vált, amit megpróbálnak elfogadtatni az emberekkel annak ellenére, hogy nem takar tudományos tényeket. Úgyszintén az evolucionisták írásaiból tudjuk, hogy mindezen erőfeszítéseknek "célja" van: az, hogy az emberek tagadják meg, hogy az élet egy Teremtőtől származik.
Az evolucionisták ezt a célt "tudományos célnak" hívják. Pedig amiről beszélnek az nem tudomány, hanem materialista filozófia. A materializmus kategorikusan elutasítja az anyagon-túli (vagy "természetfeletti") létezését. A tudomány viszont nem köteles egy ilyen dogmával azonosulni. A tudomány azért felelős, hogy kutassa a természetet és eredményeket mutasson fel kutatásairól. Ha pedig az eredményekből az derül ki, hogy a természetet valaki megteremtette, akkor a tudománynak ezt kell elfogadnia. Egy igazi tudósnak is ezt kell tennie ahelyett, hogy 19. századi elavult materialista dogmákhoz ragaszkodva lehetetlen forgatókönyveket védelmez.
  
1.
Richard Lewontin, "The Demon-Haunted World", The New York
Review of Books, 9 Ocak, 1997, s. 28.
2.
Robert Shapiro, Origins: A Sceptic's Guide to the Creation of Life
on Earth. Summit Books, New York: 1986, s. 207.
3.
Hubert Yockey, "Self-Organization, Origin of Life Scenarios
and Information Theory", Journal of Theoretical Biology, Cilt
91, 1981, ss. 27-28.
4.
Hoimar Von Ditfudrth, Dinozorlarin Sessiz Gecesi, Cilt 2, Çev. Veysel
Atayman, 2.b. Istanbul: Alan Yayincilik, Mart 1995, s. 64.
5.
Ali Demirsoy, Kalitim ve Evrim, Ankara: Meteksan Yayinlari, 1984,
s. 61.
6.
Ali Demirsoy, Kalitim ve Evrim, s. 61.
7.
Ali Demirsoy, Kalitim ve Evrim, s. 94.
|