|
AZ EVOLÚCIÓ MOLEKULÁRIS LEHETETLENSÉGE E könyv eddigi részeiben azzal foglalkoztunk, hogy a régészeti leletek hogyan cáfolják az evolúciót. Voltaképpen ezzel nem is kellett volna foglalkoznunk, mert az evolúció elmélete jóval azelőtt összeomlik, hogy a "fajok evolúciójáig" vagy a régészeti leletekig jutnánk. A téma, ami a kezdetektől értelmetlenné teszi az elméletet, az rögtön a legelső kérdés: hogy hogyan jelent meg az élet a Földön. Erről a kérdésről az evolúciós elmélet azt mondja, hogy az élet egy véletlenül létrejött sejttel kezdődött. A forgatókönyv szerint négymilliárd évvel ezelőtt különböző élettelen kémiai vegyületek olyan reakcióba léptek a korai földi légkörben, amely közben a villámlás és a nyomás hatására kialakult az első élő sejt. Először is meg kell jegyeznünk, hogy az az állítás, hogy élettelen anyagok egyesülve élő anyagot hozhatnának létre, tudománytalan, és eddig semmilyen tudományos megfigyelés vagy kísérlet nem támogatja. Élet csak életből származhat. Minden élő sejt egy másik élő sejt másolata. A világon még senkinek sem sikerült élettelen anyagok reakciójával élőt előállítania, még a legmodernebb laboratóriumban sem. Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy az élő sejt, amelyet még az összesített emberi tudás, intelligencia és technika sem tudott létrehozni, mégis létrejött primitív földi körülmények között. A következő oldalakon megvizsgáljuk, hogy ez az állítás miért mond ellent a tudomány és józan ész legalapvetőbb elveinek is. "A véletlenül létrejött sejt" meséje Ha valaki elhiszi azt, hogy egy élő sejt létrejöhet véletlenül, akkor semmi akadálya annak, hogy elhiggye a következő történetet is. Egy város története. Egy napon, egy puszta vidéken, a sziklák közé szorult agyagrög átnedvesedik eső után. Amikor a Nap felkel, az agyag megszárad és kemény, ellenálló alakot vesz fel. Aztán a sziklák valahogy darabokra zúzódnak, anélkül, hogy az agyag megsérülne, és mint egy formából, előkerül közülük egy tökéletes formájú tégla. Ez a tégla hosszú évekig vár arra, hogy az előbbi természetes körülmények megismétlődjenek, és létrejöjjön még egy hasonló tégla. Ez addig ismétlődik, amíg téglák százai és ezrei jönnek létre ugyanazok a helyen. Azonban, teljesen véletlenül, az addig létrejött téglák sem sérülnek meg. Bár évezredeken keresztül vannak kitéve a viharnak, szélnek, esőnek, perzselő napnak és fogvacogtató fagynak, nem repednek meg, nem esnek szét, és ugyanazon a helyen várnak, amíg a többi tégla is kialakul. Amikor a téglák száma eléri a szükséges mennyiséget, épületet formálnak, mégpedig úgy, hogy a természeti erők véletlenül pont a megfelelő helyre és megfelelő helyzetbe sodorják őket. Ezalatt a többi szükséges anyag, mint a beton és a malter is kialakul "természeti körülmények" között, és véletlenül pont a megfelelő időben a megfelelő helyre kerül, hogy a falakat összetartsa. Ezalatt a föld mélyében a vasérc "természetes körülmények között" kialakul, és megteremti az épületek alapjait. Végül pedig felépül az egész épület, az ácsmunkával, a megfelelő anyagokból, a megfelelő kiállításban.
Természetesen egy épület nemcsak alapból, téglákból és betonból áll. Honnan származnának akkor a hiányzó anyagok? A válasz egyszerű: minden anyag, amire szükség van, megtalálható a földben, amelyen az épület áll. A szilikon, amelyből az üveg készül, a réz az elektromos vezetékekhez, a vas az oszlopokhoz, gerendákhoz, és így tovább: minden létezik a föld alatt, kellő mennyiségben. Csak a megfelelő "természeti körülmények" kellenek ahhoz, hogy formát öltsenek, és elhelyezkedjenek az épület belsejében. A szerelvényeket, ácsmunkát és más kiegészítőket mind a szél, az eső és a földrengések segítik a megfelelő helyre kerülni. Minden olyan jól megy, hogy még a téglák is a megfelelő méretű helyet hagyják ki a falban, mintha tudnák, hogy majd egyszer ki fog alakulni egy üveg nevű valami, ami éppen oda illik. És arról sem feledkeznek meg, hogy megfelelő helyet hagyjanak ki a vezetékek és csövek számára, az elektromos és fűtési rendszernek, amelyek később szintén véletlenszerűen jönnek létre. Minden olyan jól sikerül, hogy a "véletlen" és a "természet erői" tökéletes épületet hoztak létre. Ha eddig az olvasónak sikerült elhinnie a történetet, akkor nem okoz gondot elképzelni, hogy a város többi épülete, az utak, a járdák, a csatornázás, a kommunikációs hálózat és a közlekedési rendszer hogyan alakult ki. Ha van némi technikai tudása, és egy kicsit is ismeri a témát, akkor rendkívül "tudományos" könyvet írhat néhány kötetben az elméleteiről "a csatornarendszer evolúciójának folyamata és megfelelése a jelenlegi rendszernek" tárgyában. Lehet, hogy még tudományos díjakat is fog kapni korszakalkotó tanulmányáért, és ettől zseninek képzelheti magát, aki fényt hoz az emberiségnek. Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy az élet véletlenül jött létre. Ez az állítás nem kevésbé abszurd, mint előbbi történetünk, mert az összes épülettel, rendszerrel, kommunikációs és közlekedési hálózattal együtt, egy város semmivel sem bonyolultabb vagy összetettebb, mint egyetlen sejt. A sejt csodája és az evolúció vége Az élő sejt bonyolult felépítése ismeretlen volt Darwin idején, és akkor még elég meggyőzőnek tűnt, hogy az élet kialakulását "a véletlenek egybeesésének és természetes körülményeknek tulajdonítsák". A huszadik századi technika alaposan megvizsgálta az élet legkisebb alkotórészét, és felfedte, hogy a sejt a legbonyolultabb rendszer, amellyel az emberiség valaha is találkozott. Ma már tudjuk, hogy a sejtben a szükséges energiát előállító energiaközpontok, az élethez elengedhetetlen enzimeket és hormonokat létrehozó gyárak, az összes létrehozandó termékhez szükséges minden információt tároló adatbankok, bonyolult szállítórendszerek, a nyersanyagokat szállító csövek, a nyersanyagokat használható részekre lebontó laboratóriumok és finomítók, és a kimenő és bejövő anyagok ellenőrzését használó speciális fehérjék vannak. És mindezek ennek a bonyolult rendszerbek csak töredékét jelentik. Az evolucionista tudós, W. H. Thorpe elismeri: " a legelemibb típusú sejt is elképzelhetetlenül bonyolultabb, mint bármiféle rendszer, amit az ember eddig kigondolt, a megvalósításról nem is szólva".1A sejt annyira bonyolult dolog, hogy az emberiség által elért magas szintű technológiával egyetlen egyet sem lehet létrehozni. Minden erőfeszítés, hogy mesterséges sejtet hozzanak létre, kudarcba fulladt. Olyannyira, hogy ezekkel a kísérletekkel fel is hagytak. Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy ez a rendszer, amelyet az emberiség minden rendelkezésre álló tudás és technológia felhasználásával sem tud megismételni, a "véletlennek" köszönhetően jött létre, primitív földi körülmények között. Hogy egy példával éljünk, ennek, akkora a valószínűsége, mint hogy a nyomdában bekövetkező robbanás egy könyvet hozzon létre. Az angol matematikus és csillagász, Sir Fred Hoyle is ilyen hasonlatot említett a Nature magazin 1981. november 12-én megjelentetett riportjában. Bár ő maga is evolucionista, Hoyle kifejtette, hogy annak valószínűsége, hogy magasabb rendű életformák véletlenül alakuljanak ki, akkora, mint hogy a roncstelepen végigsöprő tornádó egy Boeing 747-es repülőgépet szereljen össze.2 Ez azt jelenti, hogy a sejt nem jöhetett létre véletlenül, tehát szükségképpen teremtve lett. Evrim teorisinin hücrenin nasil var oldugu sorusunu açiklayamamasinin en temel nedenlerinden biri, hücredeki "indirgenemez komplekslik" özelligidir. Bir canli hücresi, çok sayida küçük organelin uyum içinde çalişmasiyla yaşar. Bu parçalarin biri bile olmasa, hücre yaşamini sürdüremez. Hücrenin dogal seleksiyon ve mutasyon gibi bilinçsiz mekanizmalarin, kendisini geliştirmesini bekleme gibi bir şansi yoktur. Dolayisiyla yeryüzünde oluşan ilk hücrenin, yaşam için gerekli tüm organel ve fonksiyonlara sahip, eksiksiz bir hücre olmasi gerekmektedir. Bu, elbette söz konusu hücrenin yaratilmiş olmasi demektir.
Az evolucionisták nemhogy a sejt, de a sejt építőköveinek kialakulását sem tudják megmagyarázni. Természetes körülmények között a sejtek építőkövéül szolgáló több ezer komplex fehérje egyike sem jöhetett létre. A proteinek vagy fehérjék óriásmolekulák, amelyek aminosavaknak nevezett kisebb egységekből állnak, amelyek adott sorrendben, meghatározott mennyiségben és szerkezetben kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a molekulák szolgálnak az élő sejt építőköveiként. A legegyszerűbb 50 fajta aminosavból épül fel, de van olyan is, amely több ezerből. A legfontosabb tény: egyetlen egy aminosav hiánya, hozzáadása vagy kicserélése a fehérjeszerkezetben a proteinből használhatatlan molekulahalmazt csinál. Minden aminosavnak a megfelelő mennyiségben, a megfelelő helyen kell jelen lennie. Az evolúció elmélete, amely szerint az élet véletlenül alakult ki, kétségbeesik ettől a ténytől, hiszen túl csodálatos ahhoz, hogy a véletlennel magyarázni lehetne. (Továbbá az elmélet nem képes megmagyarázni az aminosavak "véletlenszerű kialakulását" sem, amiről még később beszélni fogunk.)
A tényt, hogy a fehérjeszerkezet egyáltalán nem lehet véletlen eredménye, könnyen alátámaszthatjuk egy egyszerű valószínűség-számítási példával, amelyet bárki megérthet. Egy átlagos fehérjemolekula 288 aminosavból áll, amelyek 12 különböző típusba tartozhatnak. Ezeket 10300 féleképpen lehet sorba rendezni (ez egy csillagászati nagyságrendű szám, ahol az egyest háromszáz nulla követi). Az összes lehetséges sorrendből csak egyetlen egy adja a kívánt molekulát. Az összes többi olyan aminosav-lánc, amelyek teljesen hasznavehetetlenek, sőt, akár károsak is az élő szervezet számára. Más szavakkal szólva, egyetlen fehérjemolekula kialakulásának az esélye 1 a 10300-hoz. Az, hogy a való életben ez az egy eset véletlenül bekövetkezzék, gyakorlatilag lehetetlen. (A matematikában az 1 a 1050-nél kisebb valószínűséget "zéró valószínűségnek" nevezik.) Mi több, a 288 aminosavból álló molekula viszonylag szerény méretű a több ezer aminosavból álló "óriásokhoz" képest. Ha hasonló számításokat alkalmazunk ezekre az óriásmolekulákra, akkor még a "lehetetlen" szót sem érezzük elégségesnek. Ha egy lépéssel továbbmegyünk az élet kialakulásában, láthatjuk, hogy egyetlen fehérje önmagában semmit sem jelent. A valaha is felfedezett egyik legkisebb baktérium, a Mycoplasma hominis H39, hatszáz különböző fehérjét tartalmaz. Ebben az esetben az előbb említett valószínűség-számítást, amelyet egyetlen fehérjére végeztünk, mind a hatszáz különböző proteinre alkalmazni kellene. Az eredmény még a lehetetlenség fogalmát is messze felülmúlja. Az olvasók közül azok, akik eddig követték e sorokat, és az evolúciós elmélet hívei, azt gondolhatják, hogy ezeket a számokat a hatás kedvéért eltúloztuk. Nem erről van szó: ezek határozott és konkrét tények. Egyetlen evolucionista sem tiltakozhat, és nem is tiltakozik e számok ellen. Ők maguk is elfogadják, hogy akárcsak egyetlen protein véletlenszerű létrejöttének is olyan kicsi az esélye, mint hogy "egy majom hibátlanul megírja az emberiség történetét egy írógépen".3 Ám ahelyett, hogy elfogadnák a másik magyarázatot, ami a teremtés, tovább védelmezik ezt a lehetetlenséget. Ezt a tényt számos evolucionista bevallja. Harold F. Blum, a híres evolucionista tudós például kijelenti: "a legkisebb ismert protein méretéhez hasonló polipeptid spontán kialakulása is teljesen valószínűtlennek tűnik".4 Az evolucionisták szerint a molekuláris evolúció nagyon hosszú időn át ment végbe, és ez a hosszú idő tette lehetségessé a lehetetlent. Azonban bármilyen hosszú időt is veszünk, nem lehetséges, hogy az aminosavak véletlenül álljanak össze fehérjékké. William Stokes, amerikai geológus, elismeri Földtörténeti alapok című írásában azt a tényt, hogy "a fehérje nem alakulhatna ki egymilliárd év során sem, egymilliárd olyan bolygón sem, amelyet a szükséges aminosavak koncentrált vizes oldata borít".5 Mit is jelentenek ezek a tények? Perry Reeves kémiaprofesszor így válaszol erre a kérdésre:Ha csak egyetlen ilyen protein spontán létrejötte lehetetlen, milliószor lehetetlenebb, hogy az emberi sejteket felépítő milliónyi fehérje spontán keletkezzék. Sőt, a sejt nem csupán fehérjék halmazából áll. A fehérjék mellett nukleidek, szénhidrogének, lipidek, vitaminok és sok más elem és vegyület vesz részt pontos arányok szerint felépítésében és működésében is. Robert Saphiro, a New York Egyetem kémikusa és DNS-specialistája, kiszámolta, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy az egyetlen baktériumban található 2000 féle protein spontán létrejöjjön. A valószínűség 1 a 1040000-hez (ez egy hihetetlen nagyságú szám, ahol az egyest negyvenezer nulla követi).7 A Cardiff University College (Wales) alkalmazott matematika és csillagászat professzora, Chandra Wickramasinghe, megjegyzi: Sir Fred Hoyle azt mondja ezekről a felfoghatatlan nagyságú számokról: A Hoyle által említett "lelki ok" az evolucionisták önkondicionálása, akik ezért nem fogadják el a tényt, hogy az élet teremtés által jött létre. Ezeknek az embereknek a fő célja Isten létezésének tagadása. Ez az egyetlen ok, amiért irracionális módon védelmezik azt, amit ők maguk is lehetetlennek tartanak.
|
Egyetlen Citokróm C protein kémiai felépítése is (balra) annyira összetett, hogy egyáltalán nem magyarázható a véletlennel. Olyannyira, hogy az evolucionista biológus, Ali Demirsoy ezt elismerte: "Egyetlen Citokróm C szekvencia véletlen létrejöttének annyi az esélye, mint hogy egy majom egy írógépen hibátlanul hibátlanul megírja az emberiség történelmét."
