|
AZ EVOLÚCIÓ MOLEKULÁRIS LEHETETLENSÉGE Balkezes proteinek Vizsgáljuk meg most részletesen, hogy miért lehetetlen, hogy a proteinek az evolucionisták elképzelése szerint alakultak volna ki. A fehérjemolekula létrejöttéhez nem elegendő a megfelelő aminosavak helyes sorrendje. Ezen kívül az is szükséges, hogy a jelen lévő valamennyi aminosav balkezes legyen. Az aminosavaknak két típusa van, ezeket a "jobbkezes" és "balkezes" névvel illetik. Térbeli felépítésük tükörszimmetrikus, egy ember jobb és bal kezéhez hasonlóan. A két csoportba tartozó aminosavak könnyedén létesítenek kötést egymás között. A kutatások lenyűgöző tényre derítettek fényt: minden fehérje, amely részt vesz a növények és állítok felépítésében, a legegyszerűbb organizmustól a legbonyolultabbig, balkezes aminosavakból épül fel. Ha csak egyetlen jobbkezes aminosav is található a fehérjében, az az élet szempontjából használhatatlanná válik. Elég érdekes, hogy amikor egyes kísérletek során a baktériumoknak jobbkezes aminosavakat adtak, azok azonnal elpusztították az aminosavakat, és egyes esetekben a töredékekből balkezes aminosavakat alakítottak ki, amelyeket már fel tudtak használni. Tételezzük fel egy kicsit, hogy az élet véletlenül jött létre, ahogy az evolucionisták állítják. Ebben az esetben a balkezes és jobbkezes aminosavaknak nagyjából egyenlő számban kellene előfordulniuk a természetben. Ezért mindkettőnek részt kellene vennie az élő szervezetek felépítésében, mivel kémiailag lehetséges, hogy mindkét típusú aminosav könnyen alakít ki kötést a másikkal. Valójában azonban az élő szervezeteket felépítő valamennyi fehérje kizárólag balkezes aminosavakból épül fel .
A kérdés, hogy miért csak a balkezes aminosavak vesznek részt az élőlények felépítésében, még mindig nyugtalanítja az evolucionistákat. Semmiképpen nem lehet megmagyarázni ezt a specializálódást. A fehérjéknek ez a jellemzője tovább növeli az evolucionisták "véletlen-elméletének" homályosságát. A "használható" fehérje létrejöttéhez nem elegendő, hogy az aminosavak adott számban, mennyiségben és szerkezet szerint csatlakozzanak egymáshoz. Arra is szükség van, hogy az összes aminosav balkezes legyen, és egyetlen egy jobbkezes se legyen köztük. És még sincs olyan természetes kiválasztórendszer, amely azonosítani tudná, hogy egy jobbkezes aminosav férkőzött a rendszerbe, és felismerné, hogy az nem megfelelő, és el kell távolítani a láncból. Ez a tény véglegesen kiküszöböli a véletlen lehetőségét. Az Encyclopaedia Brittanica, az evolúció nyílt védelmezője, megemlíti, hogy a földi élőlények és a komplex polimerek építőkövei, például a fehérjék, mind balkezes aszimmetriát mutatnak. Azt is hozzáteszi, hogy ez megfelel annak, mint ha egymilliószor feldobnánk egy pénzérmét, és minden esetben fej lenne az eredmény. Ugyanez az enciklopédia kijelenti, hogy nem értjük, miért vagy hogyan lesznek a molekulák jobbkezesek vagy balkezesek, és hogy ennek a különbségnek érdekes módon köze van az élet kialakulásához a Földön.1 Ha egymilliószor feldobunk egy pénzérmét, és minden alaklommal a fej lesz felül, mi logikusabb: elhinni, hogy véletlenül történt, vagy elfogadni, hogy szándékos beavatkozás történt? A válasz egyértelmű. Azonban az evolucionisták mégis a véletlenhez menekülnek, hogy ne kelljen elfogadniuk a tudatos beavatkozás tényét. Az aminosavak balkezességéhez hasonló helyzet fordul elő a nukleotidoknál, amik a DNS és az RNS legkisebb építőkövei. Az élőlényeket felépítő aminosavakkal ellentétben azonban itt mindig csak jobbkezes nukleotidokat találunk. Ez is egy olyan tény, amit nem lehet a véletlennel magyarázni. Az eddig vizsgált valószínűségek minden kétségen felül bizonyítják, hogy az élet kialakulása nem magyarázható a véletlennel. Ha ki akarjuk számítani, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy egy átlagos méretű, 400 aminosavat tartalmazó molekula csak balkezes aminosavakból épüljön fel, az eredmény 1 a 2400, vagyis 1 az 1120-hoz lesz. Csak összehasonlításként közöljük, hogy az elektronok számát a teljes univerzumban 1079-re becsülik, ami sokkal kisebb ennél a számnál. És annak a valószínűségét, hogy ezek az aminosavak a szükséges sorrendet és működési formát vegyék fel, csak sokkal nagyobb számmal lehet érzékeltetni. És ha ehhez még hozzávesszük a több típusú és nagyobb számú fehérje kialakulását, akkor a szám felfoghatatlan lesz.A megfelelő kötés létfontosságú
És még a fenti hosszú listával sem ér véget a bizonyítékok sora az evolúció csődjére. Nem elegendő, hogy az aminosavak a megfelelő számban, sorrendben és térbeli szerkezetben kapcsolódjanak egymáshoz. A fehérje kialakulásához az is szükséges, hogy a több karral rendelkező fehérjék a megfelelő karon keresztül kapcsolódjanak egymáshoz. Ezt a kötést nevezik peptidkötésnek. Az aminosavak különböző kötések által kapcsolódhatnak egymáshoz, de csak azokból lesznek fehérjék, amelyek peptidkötéssel kapcsolódnak. Egy hasonlattal megvilágíthatjuk ezt a kérdést. Tegyük fel, hogy egy autó minden alkatrésze tökéletes és a helyén is van, azzal a kivétellel, hogy az egyik kerék nem csavarokkal, hanem drótokkal van a helyére erősítve, és nem függőlegesen, hanem laposan a földre fektetve. Egy ilyen autó természetesen nem tudna előrehaladni egy métert sem, bármilyen erős motorral vagy fejlett lengéscsillapítóval szerelték is fel. Első pillantásra úgy tűnik, hogy minden a helyén van, de csupán egyetlen kerék helytelen beszerelése az egész autót használhatatlanná teszi. Ehhez hasonlóan ha a fehérjemolekulában csupán egyetlen aminosav nem peptidkötéssel, hanem más kötéssel kapcsolódik egy másikhoz, az egész molekula használhatatlan lesz. A kutatások bebizonyították, hogy a véletlenszerűen kombinálódó aminosavak csak az esetek 50 százalékában kombinálódnak peptidkötéssel, a többi esetben olyan kötésekkel, amelyek nincsenek jelen a fehérjékben. A megfelelő működéshez a proteinben csak peptidkötés lehet, épp úgy, ahogy csak a balkezes aminosavak felelnek meg. Ennek valószínűsége ugyanolyan, mint hogy minden egyes fehérje balkezes legyen. Vagyis, ha egy 400 aminosavból álló fehérjét veszünk, akkor annak valószínűsége, hogy ezek kizárólag peptidkötéssel kapcsolódjanak egymáshoz, 1 a 2399-hez. Zéró valószínűség Amint az előbb már láthattuk, egy 500 aminosavból álló fehérjemolekula kialakulásának valószínűsége 1 egy olyan számhoz viszonyítva, amelynek 950 nulla van a végén, ami akkora szám, hogy az emberi elme képtelen felfogni. Ez a valószínűség csak elméletben valósulhat meg. Gyakorlatban a megvalósulás esélye nulla. A matematikában minden olyan valószínűség, amely kisebb, mint 1 a 1050-hez, statisztikai szempontból nulla valószínűségnek tekintendő. Az ötszáz aminosavból álló fehérje molekula kialakulásának esélye ilyen kicsi, de létezik a valószínűtlenségnek ennél magasabb szintje is. A hemoglobin molekulában (ami egy létfontosságú fehérje) 574 aminosav van. Gondoljunk csak bele: a testünkben található milliárdnyi vörösvérsejt mindegyikében 280.000.000 (kétszáznyolcvanmillió) hemoglobin molekula van.
A Föld feltételezett életkora sem elegendő ahhoz, hogy "próba-szerencse" alapon akárcsak egyetlen fehérje is létrejöjjön, nemhogy egy egész vörösvérsejt. Még ha feltételeznénk is, hogy az aminosavak a világ kezdete óta időveszteség nélkül kombinálódnak, akkor sem jutottak volna el napjainkig a 10950 lehetőségig. Mindezekből az következik, hogy az evolucionisták a lehetetlenség szörnyű szakadékába zuhannak már az egyetlen fehérje kialakulásánál. Létezik-e próba-szerencse módszer a természetben? Végül pedig egy nagyon fontos dolgot kell megjegyeznünk az eddig felsorolt valószínűsé-számítási példákkal kapcsolatban. Kimutattuk, hogy a valószínűségi arányszámok csillagászati méreteket érnek el, és hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy ilyen események bekövetkezzenek. Van azonban egy sokkal fontosabb és zavarba ejtőbb probléma, amivel az evolucionistáknak meg kell birkózniuk. Természetes körülmények között semmiféle próba-szerencse módszer nem fordul elő a fehérjék létrejöttében.
A következő oldalon ismertetett számítások egy 500 aminosavból álló fehérjemolekula létrejöttének valószínűségét ábrázolják a próba-szerencse módszerhez ideális körülmények között, amelyek azonban a természetben nem léteznek. Vagyis a használható fehérje kialakulásának 1 a 10950-hez az esélye, ha feltételezzük, hogy létezik olyan képzeletbeli mechanizmus, amelynek során egy kéz összekapcsol 500 aminosavat, majd ha a lánc nem működőképes, akkor szétszedi és más sorrendben ismét összeállítja. Minden esetben egyenként kell szétszedni az aminosavakat, és vigyázni kell, hogy eggyel se legyen több az összekapcsolt elemek száma. Aztán meg kellene várni, hogy a létrejött lánc működőképes-e, és kudarc esetén mindent szétszedni, és belefogni az újabb kísérletbe. Az is nagyon fontos, hogy a lánc ne bomoljon le az ötszázadik elem kapcsolódása előtt. Ez azt jelenti, hogy a fenti valószínűség csak ellenőrzött körülmények között érvényes, ahol tudatos mechanizmus irányítja a folyamat elejét, végét, és minden egyes fázisát, és ahol csak az aminosavak sorrendjének kiválasztása marad a véletlenre. Kétségtelenül lehetetlen, hogy természetes környezetben létezhessenek ilyen körülmények. Ezért a fehérje kialakulása természetes körülmények között logikai és technikai szempontból is lehetetlen, az elméleti valószínűségtől függetlenül. Valójában teljesen tudománytalan ilyen eseménynek még csak a valószínűségéről is beszélni . Egyes evolucionisták képtelenek ezt felfogni. Mivel úgy gondolják, hogy a fehérjék kialakulása egyszerű kémiai reakció, olyan nevetséges kijelentéseket tesznek, mint hogy "az aminosavak reakcióba lépnek egymással, összekapcsolódnak, és fehérjéket hoznak létre". De az élettelen anyagban véletlenszerűen végbemenő kémiai reakciók csak primitív és egyszerű változásokat eredményezhetnek. Ezek száma korlátozott és meghatározható. A kicsivel bonyolultabb anyagokhoz már hatalmas gyárak, vegyi üzemek és laboratóriumok szükségesek. Ilyenek a gyógyszerek és a mindennapi életben használt számos más vegyi anyag. Ezért lehetetlen, hogy a fehérjék, amelyek mindegyike a tervezés és alkotás csodája, és amelyekben minden résznek megvan a pontos helye, véletlenszerű kémiai reakciók eredményeképpen jöttek volna létre. Egy pillanatra most feledkezzünk meg az eddig tárgyalt valószínűtlenségről, és tételezzük fel, hogy mégiscsak létrejöhetett egy működőképes fehérjemolekula spontán módon, a véletlen eredményeképpen. De az evolúció elmélete még így is kifogy a válaszokból, hiszen akkor ezt a proteint, hogy megtarthassa kialakult formáját, el kellene különíteni természetes környezetétől, amelyben létrejött, és speciális körülmények között kellene őrizni. Máskülönben ez a protein lebomlana a természetes földi körülmények között, vagy pedig további savakkal, aminosavakkal vagy más anyagokkal lépne reakcióba, és elveszítené eredeti tulajdonságait, teljesen más és használhatatlan anyaggá alakulna.
|
