AZ EVOLÚCIÓ MOLEKULÁRIS LEHETETLENSÉGE
Az evolucionisták még egy hiábavaló kísérlete: "Az RNS világ"
Az 1970-es években tett felfedezés, hogy a primitív földi légkörben eredetileg létezett gázok lehetetlenné tették az aminosav-szintézist, nagy csapás volt a molekuláris evolúció elméletének. Nyilvánvalóvá vált, hogy a "primitív atmoszféra kísérletek", mint például Miller, Fox és Ponnamperuma kísérletei, teljesen érvénytelenek voltak. Ezért a nyolcvanas években újabb evolucionista próbálkozások kezdődtek. Ennek eredményeképpen született az "RNS világ" elképzelés, amely szerint nem a fehérjék jöttek létre először, hanem a fehérjék információit tartalmazó RNS molekulák.
A Walter Gilbert, a Harvard kémikusa által 1986-ban előterjesztett forgatókönyv szerint több milliárd évvel ezelőtt valahogy kialakult egy olyan RNS molekula, amely képes volt önmagát másolni. Aztán ez a molekula külső hatásra aktiválódott, és elkezdett fehérjéket gyártani. Ezután, amikor szükség lett egy másik molekulára, amelyben az információkat lehetett tárolni, valahogy létrejött a büdös DNS molekula is.
Ez a nehezen elképzelhető, minden egyes lépésében lehetetlenségek láncolatából álló forgatókönyv csak felnagyította a problémát, és ahelyett, hogy megmagyarázta volna az élet keletkezését, számos további megválaszolhatatlan kérdést vetett fel:
1-
Ha lehetetlen megmagyarázni az RNS-t alkotó nukleinek közül akár csak egyetlen egynek a véletlenszerű létrejöttét is, akkor hogyan lehetséges, hogy ezek a képzeletbeli nukleinek a megfelelő sorrendben kapcsolódva létrehozzák az RNS-t? az evolucionista biológus, John Horgan, a következőképpen ismeri el az RNS kialakulásának lehetetlenségét:
"Ahogy a kutatók kezdik közelebbről is megvizsgálni az RNS-világ feltevést, egyre több probléma merül fel. Hogyan jelent meg kezdetben az RNS? Az RNS-t és összetevőit még a legjobban ellenőrzött laboratóriumi körülmények között is nehéz szintetizálni."1

Prof. Leslie Orgel: "Az élet kialakulása kémiai úton lehetetlen." |
2-
Még ha feltételezzük is, hogy az RNS véletlenül jött létre, hogyan tudja egy egyszerű nukleinekből álló lánc "eldönteni", hogy másolni fogja önmagát, és milyen mechanizmus segítségével mehetett végbe ez a másolási folyamat? Hol találta a másoláshoz szükséges nukleineket? Még az evolucionista mikrobiológusok, Gerald Joyce és Leslie Orgell is kétségbeejtőnek írja le a szituációt Az RNS-világban című könyvükben:
"Az elmélet bizonyos értelemben egy szalmabábra összpontosul: az önmásoló RNS-molekula mítosza, amely tökéletesen elkészült állapotban került elő a mindenféle polinukleineket tartalmazó levesből. Ez az elképzelés nemcsak a prebiotikus kémiára vonatkozó mai ismereteink fényében nélkülöz minden realitást, hanem még a legoptimistább elképzeléseket is felülmúlja az RNS katalitikus potenciálját illetőleg."2
3-
Még ha feltételezzük is, hogy az ősi világban létezett egy önmagát másoló RNS, hogy az általa használt valamennyi aminosav nagy mennyiségben állt a rendelkezésére, és ha mindez a lehetetlenség valahogy megtörtént, az még mindig nem vezet egyetlen fehérje kialakulásához sem. Mert az RNS csak a fehérjék szerkezetére vonatkozó információkat tartalmaz. Az aminosavak viszont a nyersanyagok. Nem létezik viszont semmiféle mechanizmus a fehérjék legyártására. Azt gondolni, hogy az RNS elegendő a proteinek létrehozásához ugyanolyan értelmetlen és logikátlan, mint azt hinni, hogy egy autó legyártja és összeszereli saját magát úgy, hogy a tervrajzot bedobjuk egy halom nyersanyag és egymásra halmozott alkatrész közé. A gyártás folyamata természetesen lehetetlen így, hiszen ahhoz a munkásokra, szerelőkre is szükség van. A fehérje a riboszóma-gyárban készül, rengeteg enzim segítségével, és a sejten belül lejátszódó rendkívül bonyolult folyamatok során. A riboszóma egy bonyolult sejtszervecske, amely fehérjékből épül fel. Tehát ez a helyzet újabb lehetetlenséget vet fel, vagyis hogy a riboszómának is létre kellett volna jönnie véletlenül, és ugyanabban az időben. Még a Nobel-díjas Jacques Monod, aki az evolúció egyik legfanatikusabb védelmezője, is azt magyarázza, hogy a fehérjeszintézist nem lehet egyszerűen a nukleinsavakban található információnak tulajdonítani:
"A kód értelmetlen, ha nincs lefordítva. A modern sejt fordító mechanizmusa legalább ötven makromolekuláris komponensből áll, amelyek maguk is a DNS-ben vannak kódolva: a kódot nem lehet másképpen lefordítani, mint a kód termékeivel. Ez a tyúk és a tojás kérdésének modern megfogalmazása. Hogyan és mikor záródott ez a kör? Rendkívül nehéz elképzelni."3
Hogyan hozhatott egy RNS lánc az ősi világban ilyen döntést, és milyen módszereket alkalmazhatott a fehérjék szintézisére, egymagában vállalva fel ötven specializálódott szerv feladatát? Az evolucionisták nem tudják megválaszolni ezt a kérdést.
Dr. Leslie Orgel, a University of San Diego California kutatója, Stanley Miller és Francis Crick munkatársa szerint annak lehetősége, hogy "az élet az RNS-világon keresztül jött létre", csupán elképzelés. Az American Scientist magazin 1994. októberi számában megjelent "Az élet eredete" című cikkében Orgel leírja, hogy milyen tulajdonságokkal kellett volna rendelkeznie egy ilyen RNS-nek, és hogy ez mennyire lehetetlen:
"Ez a forgatókönyv megvalósulhatott volna, ha a prebiotikus RNS rendelkezett volna két tulajdonsággal: képes lett volna arra, hogy fehérjék felhasználása nélkül másolja önmagát, és hogy katalizálja a fehérjeszintézis minden lépését."4
Nyilvánvaló, hogy két ilyen bonyolult és elengedhetetlenül szükséges folyamatot elvárni egy RNS-molekulától csak az evolucionisták képzelőerejével és nézőpontjával lehetséges. A konkrét tudományos tények viszont egyértelművé teszik, hogy az RNS-világ, amely az élet véletlenszerű kialakulásának új modellje, lehetetlen mese.
Az élet nem csupán molekulahalmaz, több annál
Felejtsük el egy pillanatra mindazt a lehetetlen és összefüggéstelen dolgot, amiről az imént szóltunk és tételezzük fel, hogy egy olyan előnytelen környezetben, amilyenek az ősi világ feltételei, véletlenül létrejön egy protein.
De nem elég egyetlen protein létrejötte, ennek a proteinnek ebben az szabályozatlan környezetben további proteinekre kell várnia, melyek hozzá hasonlóan szintén véletlenül kell, hogy létrejöjjenek... Mindaddig, amíg egy helyen nem lesz több millió megfelelő protein, úgyszintén "véletlenül", melyek ahhoz kellenek, hogy felépítsék a sejtet. Amelyek előbb keletkeznek, azok az ultraibolya sugárzás és az erős mechanikai hatások ellenére mindenféle roncsolódás nélkül türelmesen megvárják, amíg a többiek is köréjük gyűlnek. Aztán a megfelelő számban egyazon ponton létrejövő proteinek tudatosan összegyűlnek és felépítik a sejt organizmusát. Nem keveredik közéjük semmilyen idegen anyag, káros molekula vagy használhatatlan proteinlánc. Majd ezek az organizmusok rendkívül tervezetten, rendezetten, a megfelelő formában és a megfelelő kötéssel csoportosulnak. Tegyük fel, hogy az összes szükséges enzimmel párosulva sejtmembránt vonnak maguk köré, majd ennek a membránnak a belsejét megtöltik egy jellegzetes folyadékkal, mely biztosítja számukra az ideális környezetet. Még ha ez a sok "lehetetlennél is lehetetlenebb" esemény meg is történne, a molekulahalmaz vajon életre kelne-e?
A válasz: nem! Hiszen a kutatások kimutatták, hogy az élet kialakulásához nem elég, ha csupán az élőlényeket felépítő anyagok csoportosulnak. Ha az élethez szükséges minden proteint egy kémcsőbe helyezzük is, akkor sem sikerül élő sejtet létrehoznunk. Minden ezirányú kísérlet kudarcba fulladt. Minden kísérlet és minden megfigyelés igazolta, hogy élet csak életből származhat. Az állítás, miszerint élettelen anyagokból élet születik, ahogyan azt fejezetünk elején már említettük, csak az evolucionisták fantáziájában létező, minden megfigyeléssel és minden kísérlettel ellenkező történet.
Ez azt jelenti, hogy a földi élet is csakis Életből származhat. Ez Isten Teremtése, aki "Hayy", az Élet Birtokosa. Élet csak az Ő akaratából veszi kezdetét, az Ő akaratával marad fenn és az Ő akaratával ér véget. Az evolúció pedig, nemcsakhogy azt nem tudja megmagyarázni, hogyan vette kezdetét az élet, de még azt sem, hogy az élethez szükséges anyag hogyan jött létre és hogyan épült fel.
A Cardiff Egyetem alkalmazott matematika és csillagászat professzora Chandra Wickramasinghe olyan tudósként szembesült az igazsággal, akivel évtizedeken át elhitették, hogy az élet véletlenszerűen alakult ki. Így mesél erről:
Tudományos tanulmányaim során igen erős agymosáson mentem keresztül. Eszerint a tudomány elveti bármilyen tudatos teremtés lehetőségét. Ezzel a fogalommal komolyan szembe kellett szállnunk... Most azonban, az Istenben való hitettel szemben, nem találok egyetlen okos magyarázatot sem... Mi mindig megpróbáltunk tiszta elmével gondolkodni és most ott állunk, hogy az élet létrejöttének egyetlen logikus magyarázata a teremtés, nem pedig a véletlenek összessége.5
  
1.
John Horgan, "In the Beginning", Scientific American,
Cilt 264, Şubat 1991, s. 119.
2.
G.F. Joyce, L. E. Orgel, "Prospects for Understanding the Origin
of the RNA World", In the RNA World, New York: Cold Spring
Harbor Laboratory Press, 1993, s. 13.
3.
Jacques Monod, Chance and Necessity, New York: 1971, s.143.
4.
Leslie E. Orgel, "The Origin of Life on the Earth", Scientific
American, Ekim 1994, Cilt 271, s. 78.
5.
Chandra Wickramasinghe, Interview in London Daily Express, 14 Agustos
1981.
|