|
AZ ELMÉLET RÖVID TÖRTÉNETE Az evolucionista gondolkodás, mint a teremtés tényét tagadó dogmatikus hit gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Az ókori Görögország legtöbb pogány filozófusa az evolúció híve volt. A filozófiatörténetet tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy számos pogány filozófia gerincét az evolúció alkotja. Az evolucionista gondolkodás, mint a teremtés tényét tagadó dogmatikus hit gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Az ókori Görögország legtöbb pogány filozófusa az evolúció híve volt. A filozófiatörténetet tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy számos pogány filozófia gerincét az evolúció alkotja .1
Albert Einstein, akit korunk legnagyobb lángelméjének tartunk, szintén olyan tudós volt, aki hitt Istenben, és kijelentette: "Nem tudok elképzelni olyan jelentős tudóst, akinek ne lenne szilárd hite. Egy hasonlattal tudnák kifejezni legjobban: a tudomány hit nélkül sántít"
2 Darwin képzelete Az az ember, aki a mai formájában előterjesztette az evolúció elméletét, egy amatőr angol természetbúvár, Charles Robert Darwin volt. Darwin sohasem részesült biológiai képzésben. Csak mint amatőrt érdekelte a természet és az élőlények kérdése. Érdeklődése arra sarkallta, hogy önkéntesként csatlakozzék egy expedícióhoz, amely a H. M. S. Beagle nevű hajó fedélzetén vágott neki 1832-ben, hogy öt éven át utazzék a világ különböző tájain. Az ifjú Darwint rendkívül lenyűgözték a különböző élőlények, főleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galapagosz-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csőrformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetők, hogy alkalmazkodtak az élőhelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem előtt, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendő. Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös őstől származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól.
Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult, az idő múltával azonban megalkotta belőle megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra, és ezek az időközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. (Hogy ezek az "előnyös tulajdonságok" honnan származtak, azt nem tisztázta.) Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember. Darwin ezt a folyamatot a "természetes kiválasztódás útján bekövetkező evolúció" névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című könyvében. Darwin nagyon is tudta, hogy elmélete rengeteg problémával találja szemben magát. Ezt be is vallotta könyvében, Az elmélet nehézségei című fejezetben. Ezek a nehézségek elsősorban a régészeti maradványok, az élőlények bonyolult szervei, amelyek egyszerűen nem jöhettek létre véletlenszerűen (például a szem), és az élőlények ösztönei voltak. Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket előbb-utóbb legyőzik majd az újabb felfedezések, de ez nem tartotta vissza őt attól, hogy némelyikre saját maga elő ne álljon valami teljesen pontatlan magyarázattal. Az amerikai fizikus, Lipson, a következő kommentárt fűzi Darwin "nehézségeihez": A fajok eredetét olvasva úgy találtam, hogy Darwin sokkal kevésbé biztos magában, mint ahogy azt láttatják, Az elmélet nehézségei című fejezet például figyelemre méltó kételkedést tükröz. Fizikusként különösen megragadtak megjegyzései, hogy hogyan jöhetett létre a szem. 4
Elméletének kidolgozása közben számos evolucionista biológus volt nagy hatással Darwinra, kiváltképp a francia Lamarck. Lamarck szerint az élőlények átörökítették az életük során megszerzett tulajdonságokat, és így fejlődtek. Például a zsiráfok antilopszerű állatokból fejlődtek ki úgy, hogy generációkon keresztül egyre tovább és tovább nyújtották ki nyakukat, ahogy egyre magasabb ágakat akartak elérni. Darwin a tulajdonságok átadásának ezt az elméletét tette az élőlények fejlődésének alapvető tényezőjévé. De Darwin és Lamarck is tévedtek, mert az ő idejükben az életet még csak nagyon primitív eszközökkel, nagyon alacsony színvonalon lehetett tanulmányozni. Sok tudományos területnek, például a genetikának és a biokémiának még a neve sem létezett akkoriban. Elméleteik ezért teljesen a képzelet erejére hagyatkoztak. Miközben még hallatszott Darwin könyvének visszhangja, egy osztrák botanikus, Gregor Mendel felfedezte az öröklődés szabályait 1865-ben. Mendel felfedezéséről nem sokan hallottak az évszázad végéig, de az 1900-as évek elején nagyon fontossá vált. Ez jelentette a genetika tudományának megszületését. Később a gének és kromoszómák szerkezetét is megismerték. Az 1950-es évek felfedezése, a genetikai információt tartalmazó DNS-molekula nagy krízist jelentett az evolúciós elmélet számára. Ennek oka az élet hihetetlen bonyolultsága és a Darwin által előterjesztett evolúciós mechanizmus érvénytelensége volt. Mindeme fejlődésnek azt kellett volna eredményeznie, hogy Darwin elmélete eltűnik a történelem szemétvödrében. Ez mégsem következett be, mert bizonyos körök ragaszkodtak az elmélet megújításához, átdolgozásához és tudományos fórumokon való előterjesztéséhez. Ezeket az erőfeszítéseket csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy nem tudományos, hanem ideológiai szándékok rejlenek mögötte.
|
