A RÉGÉSZETI LELETEK CÁFOLJÁK AZ EVOLÚCIÓT

Az evolúció elmélete szerint minden létező faj valamilyen elődből fejlődött ki. A korábban létező faj megfelelő időben valami mássá alakult, és ezen a módon jött létre minden létező faj. Az elmélet szerint ez az átalakulás folyamatosan, évmilliók során következett be.

Ha ez lenne a valóság, akkor számtalan átmeneti fajnak kellett volna léteznie ez alatt a hosszú átalakulási folyamat alatt.

Átmeneti formák hiánya

Például a múltban kellett volna lennie valami félig hal, félig hüllő élőlénynek, amelynek vár voltak hüllőszerű tulajdonságai is, de még rendelkezett a halak jellemzőivel is. Az evolucionisták ezeket a képzeletbeli élőlényeket, amelyek szerintük valóban léteztek valamikor, "átmeneti formáknak" nevezik.

Ha valóban léteztek volna ilyen élőlények, akkor több millió, sőt milliárd kellett volna, hogy legyen belőlük, számukat és fajtáikat tekintve egyaránt. És ami még fontosabb, az ilyen lények maradványait is meg kellene találnunk a régészeti leletek között. Az átmeneti formákból még többet kellene találniuk a régészeknek, szerte a világon. A fajok eredetében Darwin így magyarázta:

Ha az elméletem igaz, akkor minden bizonnyal a fajokhoz szorosan kapcsolódó számtalan átmeneti alak létezett. Ebből következően korábbi létezésük bizonyítékát csak a régészeti maradványok között találhatjuk meg.1

Ha a fajok valóban fokozatosan alakultak ki egymásból, akkor miért nem látunk mindenhol számtalan átmeneti alakot? Miért nem zavaros az egész természet, ahelyett, hogy a fajok olyan jól meghatározottak, ahogy most látjuk őket? . de, ha ahogy az elmélet feltételezi, számtalan átmeneti alak létezett, akkor miért nem találjuk meg maradványaikat a földrétegekbe ágyazva? . De az átmeneti időszakokban, amikor az élet átmeneti feltételei álltak fenn, miért nem találunk egymáshoz közel álló átmeneti fajokat? Ez a probléma már régóta nyugtalanít engem.2

Az egyetlen magyarázat, amellyel Darwin elő tudott állni, az volt, hogy még nem találtak kellő számú régészeti leletet. Feltételezte, hogy kellő számú régészeti lelet feltárása és vizsgálata után nyomára akadnak a hiányzó láncszemnek. Az evolucionisták, akik hittek Darwin jóslatában, a 19. század közepe óta kétségbeesett erőfeszítésekkel keresik a hiányzó láncszemeket az egész világon. Minden erőfeszítésük dacára egyetlen átmeneti alakot sem találtak. Az ásatások során előkerült valamennyi maradvány azt mutatta, hogy az evolucionisták hiedelmeivel ellentétben, az élet hirtelen, és teljesen kialakult formában jelent meg a Földön. Miközben elméletüket próbálták bizonyítani, az evolucionisták épp ellenkezőleg, megdöntötték azt. Egy híres brit régész, Derek V. Ager, elismeri ezt a tényt, annak ellenére, hogy ő maga evolucionista:

Felmerül az a probléma, hogy ha megvizsgáljuk a régészeti leleteket, akár a fajok, akár a rendek szintjén, újra és újra azt látjuk, hogy nem fokozatos evolúció ment végbe, hanem egy-egy csoport hirtelen megjelent, egy másik pedig eltűnt.3

A legnagyobb probléma, amely felmerül az elmélet bizonyítása során, az eltűnt fajok maradványai, amelyek megőrződtek a Föld geológiai rétegeiben. Ezek a leletek sohasem utaltak még csak nyomokban sem Darwin feltételezett átmeneti alakjaira - ehelyett a fajok váratlanul jelennek meg és tűnnek el és ez az anomália támasztja alá a teremtéselméletet, amely szerint minden fajt Isten teremtett.4

ÉLŐ FOSZILIÁK

Néhány azon több millió éves fosziliák közül, amelyek semmiben sem különböznek a mai fajoktól. Ezek az élőlény maradványok egyértelmű bizonyítékai annak, hogy nem fejlődés eredményei, hanem egy tökéletes teremtésé és soha nem mentek át evolúciós fejlődésen.

	Egy több millió esztendős vadméh maradványa, amely semmiben sem különbözik egy mai vadméhtől.
	A mai szitakötő és 135 millió éves maradványa teljesen megegyezik.
	Az itt látható tengeri csillag foszilia 400 millió éves és semmiben sem különbözik a fenti tengeri csillagtól, mely napjainkban él.
	Fent egy teknősbéka látható, mely semmit sem változott az idők során, illetve egy 50 millió esztendős teknősbéka maradványai.
	Egy 195 millió éves apró tengeri rák fosziliája és napjaink tengeri rákjai: semmiféle különbség nincsen közöttük
	Ha összehasonlítunk egy 100 millió éves hangya fosziliát egy napjainkban élő hangyával, nyilvánvaló, hogy a hangyák sem mentek át evolúciós fejlődésen.

A régészeti leletek hiányosságai nem magyarázhatók azzal, hogy még nem került elő kellő számú maradvány, de egy nap majd elő fog. Az amerikai régész, R. Wesson, 1991-ben kiadott, A természetes kiválasztódáson túl című könyvében megjegyzi, hogy "a régészeti leletek hiányossága valós jelenség":

	Egy 40 millió éves szöcske ugyanúgy néz ki, mint egy mai sáska. Vagyis semmiféle változáson nem ment át.
	A 90-94 millió éves gekkó maradványa is azt bizonyítja, hogy az előlények semmiféle evolúciós fejlődésen nem mentek át.
	Amint látszik, egy 90-94 millió éves béka fosziliája illetve egy 90 éves béka hogy hogy nem, ugyanúgy néz ki, mint egy mai béka.
	A tengerek egyik legveszélyesebb élőlénye, a cápa és 400 millió éves maradványa világosan mutatja, hogy a cápák semmilyen evolúciós fejlődésen nem mentek keresztül

A régészeti leletek hiányossága tehát valós tény. Igencsak figyelemre méltó, hogy hiányzik bármiféle olyan lelet, ami alátámasztaná a fajok egymásból való kialakulását. A fajok általában változatlanok, vagy csaknem azok, hosszú időn keresztül, a fajok szinte soha, a nemzetségek pedig soha nem képezik újabb fajok őseit, hanem helyettesítik egymást, és a változás többnyire hirtelen, váratlanul következik be.5

1. Charles Darwin, The Origin of Species: A Facsimile of the First Edition, Harvard University Press, 1964, s. 179.
2. Charles Darwin, The Origin of Species, s. 172, 280.
3. Derek A. Ager, "The Nature of the Fossil Record", Proceedings of the British Geological Association, cilt 87, 1976, s. 133.
4. Mark Czarnecki, "The Revival of the Creationist Crusade", MacLean's, 19 Ocak 1981, s. 56.
5. R. Wesson, Beyond Natural Selection, MIT Press, Cambridge, MA, 1991, p. 45.