|
AZ EMBER EVOLÚCIÓJÁNAK FORGATÓKÖNYVE Az előző fejezetekben láttuk, hogy a természetben nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek arra vezethetnek, hogy új élőlények jöjjenek létre, és hogy a fajok megjelenése nem az evolúció eredménye, hanem ezek hirtelen, a mai tökéletességükben jöttek létre. Vagyis, egyedileg lettek megteremtve. Ezért nyilvánvaló, hogy az "emberi evolúció" is olyasvalami, ami igazából sohasem történt meg. Akkor pedig az evolucionisták szerint mi az alapja ennek a történetnek? Az alap az a rengeteg lelet, amelyre az evolucionisták a képzeletbeli magyarázatokat építik. A történelem során több mint hatezer majomfaj létezett, amelyek túlnyomó többsége mára már kihalt. Ma már csak százhúsz fajuk él a földön. A mára nagyrészt kihalt 6000 majomfaj egyedeinek maradványai gazdag forrásokat biztosítanak az evolucionistáknak. Az evolucionisták úgy írták meg az ember evolúciójának történetét, hogy a céljuknak megfelelő koponyákat a kisebbtől a nagyobb felé haladva sorrendbe tették, és közéjük illesztették néhány, mára már kihalt embertípus koponyáit. E szerint a forgatókönyv szerint az embernek és a ma élő majmoknak közös ősük van. A közös ős kezdett fejlődni, és egyesekből a mai majmok, másokból pedig az evolúció másik ágát követve a mai emberek lettek. A paleontológiai, anatómiai és biológiai adatok viszont azt bizonyítják, hogy ez az elmélet éppolyan érvénytelen kitaláció, mint a többi. Nincs valódi bizonyíték arra, hogy bármiféle rokonság lenne az ember és a majom között - csak hamisítványok, torzítások, félrevezető rajzok és kijelentések. A régészeti leletek azt mutatják, hogy a történelem során az ember mindig is ember volt, a majom pedig majom. Egyes leletek, amelyekről az evolucionisták azt állítják, hogy az ember ősei, olyan embertípusoktól származnak, amelyek egészen a közelmúltig - körülbelül tízezer évvel ezelőttig - léteztek, és utána hirtelen eltűntek. Továbbá van számos olyan embertípus, amelynek a külső jellemzői megegyeznek ezeknek a kihalt embertípusoknak a külső jellemzőivel, amelyek az evolucionisták szerint az ember ősei lennének. Ez mind egyértelműen bizonyítja, hogy az ember a történelem folyamán semmikor sem ment át semmiféle evolúciós folyamaton. A legfontosabb az, hogy számos anatómiai különbség van az ember és a majom között, és ezek egyike sem olyan, hogy evolúciós folyamat során jöhetett volna létre. Ezek egyike a két lábon járás. Mint később majd részletesen leírjuk, a két lábon járás az ember egyedülálló tulajdonsága, és az egyik legfontosabb jellemző, ami az állatoktól megkülönbözteti. Az ember képzeletbeli családfája A darwinisták szerint a mai ember valamiféle majomszerű élőlényből fejlődött ki. A feltételezett evolúciós folyamat során, amely állítólag 4-5 millió évig tartott, léteztek bizonyos "átmeneti alakok" a mai ember és az őse között. A teljes egészében feltételezéseken alapuló forgatókönyv szerint három ilyen "alapvető kategória" létezett: 1- Australopithecines (Az Australopithecus többes száma) Az evolucionisták az ember és a majom első úgynevezett közös ősét az "Australopithecus" névvel illetik, ami azt jelenti: "dél-afrikai majom". Az Australopithecus, ami nem más, mint egy azóta kihalt majomfaj, különböző típusokat foglalt magába. Egyesek közülük megtermett lények voltak, mások kicsik és karcsúak. Az evolucionisták az emberi evolúció következő lépcsőjét a "homo" névvel illetik, ami embert jelent. Az evolucionisták a "homo" rendbe tartozó élőlények jóval fejlettebbek, mint az Australopithecus, és nem is nagyon különböznek a mai embertől. A mai modern ember, vagyis a Homo sapiens, szerintük a faj evolúciójának legutolsó lépcsőfokaként alakult ki. Az olyan maradványok, mint a "jávai előember", a "pekini ember" vagy Lucy, amelyek időről időre felbukkannak az evolucionista kiadványokban és előadásokban, a fent említett négy kategória valamelyikébe vannak besorolva. A fajokról pedig feltételezik, hogy alfajokká ágaztak szét.
Bizonyos fajokat, amelyeket régebben sikeres jelöltnek tartottak az "átmeneti alak" címre, mint például a Ramapithecus, ki kellett hagyni a képzeletbeli családfából, mert kiderült róluk, hogy közönséges majmok voltak.1 Az evolucionisták, akik a fejlődési sorrendet az Australopithecus > Homo habilis > Homo erectus > Homo sapiens láncban adják meg, feltételezik, hogy ezek a fajok egmyás ősei voltak. A paleoantropológusok kutatásai viszont felfedték, hogy az Australopithecus, a Homo habilis és a Homo erectus a világ különböző pontjain egy időben létezett. Sőt, a Homo erectus fajba sorolt lények egyedei egészen a legújabb korokig léteztek. A Homo sapiens neandarthalensis és a Homo sapiens sapiens (a mai ember) egyszerre éltek, ugyanazon a területen. Ez a tény egyértelműen cáfolja azt a feltételezést, hogy egymás ősei lettek volna. Következésképpen, minden lelet és kutatási eredmény azt mutatja, hogy a régészeti leletek egyáltalán nem támogatják az evolúció elméletét, hiába is állítják ezt az evolucionisták. Azok a maradványok, amelyek az ember állítólagos őseitől származnak, valójában más embertípusok vagy majomfajok maradványai. Hát akkor mely leletek származnak emberektől, és melyek majmoktól? Lehetséges-e, hogy bárki is átmeneti alaknak tekintse valamelyiket? A választ megkaphatjuk, ha közelebbről is megvizsgáljuk valamennyi kategóriát. Australopithecus: egy majomfaj Az Australopithecus, ami az első kategória, már a jelentésében is hordozza a majom szót. Feltételezik, hogy ezek az élőlények 4 millió évvel ezelőtt jelentek meg Afrikában, és körülbelül egymillió évvel ezelőttig léteztek. Az Australopithecus-on belül is vannak osztályok. Az evolucionisták szerint a legkorábbi faj az A. afarensis. Utána jött az A. africanus, amelynek vékonyabbak a csontjai, és aztán az A. robustus, amelynek pedig viszonylag vastagabbak. És ott van még az A. boisei, amely egyes kutatók szerint külön faj, mások szerint viszont az A. robustus alfaja . Minden Australopithecus faj kihalt majomfaj, amelyek a mai majmokra hasonlítanak. Agykapacitásuk hasonló vagy kisebb, mint a mai csimpánzoké. Kezük és lábuk felépítése különösen alkalmas a fáramászásra, és a lábukkal is tudnak fogni, miáltal könnyebben meg tudnak kapaszkodni az ágakban. Alacsonyak voltak, legfeljebb 130 centiméteresek, és akárcsak a csimpánzoknál, a hímek nagyobbak, mint a nőstények. Sok jellemzőjük, például a koponyájuk alakja, a szemeik közelsége, a rövid őrlőfogak, az állkapocs szerkezete, a hosszú karok és rövid lábak bizonyítják, hogy ezek a lények nem különböztek a ma élő majmoktól. Az evolucionisták azt állítják, hogy annak ellenére, hogy az Australopithecus anatómiája megegyezik a majmokéval, ezek mégis felegyenesedve jártak, és nem úgy, mint a majmok. A felegyenesedett járás olyan állítás, amelyet egyes paleoantropológusok, mint például Richard Leakey és Donald C. Johanson évtizedek óta védelmeznek. Mégis, sok tudós tanulmányozta alaposan az Australopithecus csontvázszerkezetét, és bebizonyította, hogy ez az állítás téves. Számos Australopithecus leleten végzett kimerítő tanulmány - amelyeket a két, világszerte elismert angol és amerikai tudós, név szerint Lord Solly Zuckerman és Prof. Charles Oxnard végzett, bebizonyította, hogy ezek a lények nem két lábon jártak, hanem a mai majmokhoz hasonlóan mozogtak. Miután a maradványokat 15 évig tanulmányozták, Lord Zuckerman és specialistákból álló ötfős csapata arra a következtetésre jutott, hogy az Australopithecus közönséges majomfaj volt, és semmiképpen nem járhatott két lábon - annak ellenére, hogy Zuckerman maga is evolucionista volt.2 Ezzel egybevágóan Charles Oxnard, a témát kutató másik híres evolucionista, az Australopithecus csontvázának felépítését a mai orangutánéhoz hasonlította.3 Végül 1994-ben az angliai Liverpool Egyetem csapata átfogó kutatásba kezdett a témában, és arra a következtetésre jutottak, hogy "az Australopithecus négy lábon mozgott"4 Röviden, az Australopithecus és a mai ember között semmilyen kapcsolat nincs, hanem csak egy rég kihalt majomfaj.
|
