|
AZ EMBER EVOLÚCIÓJÁNAK FORGATÓKÖNYVE Homo Habilis: a majom, amit emberként mutattak be A nagy hasonlóság az Australopithecus és a csimpánz felépítése között, valamint annak megcáfolása, hogy két lábon járó faj volt, nagy nehézségeket okozott az evolucionista kutatóknak. Azért van ez, mert az elképzelt forgatókönyv szerint a Homo erectus az Australopithecus után jön. Ahogy az "ember" jelentésű Homo előtag is jelzi, a Homo erectus az ember osztályához tartozik, és a csontváza is egyenes. Agykapacitása kétszer nagyobb, mint az Australopithecus-é. Közvetlen átmenet a csimpánzszerű Australopithecus fajoktól a Homo erectus-ig, amelynek a csontváza nem különbözik a mai emberétől, még az evolucionisták szerint is teljesen lehetetlen. Mindenképp szükség volt hát a kapcsolatra, az átmeneti alakra. A Homo habilis voltaképpen ennek a szükségnek a szülötte. A Homo habilis besorolása a Leakey család tagjainak ötlete volt az 1960-as években - az egész család lelkes leletvadász volt. Szerintük ez az új faj, amelyet ők Homo habilis néven illettek, viszonylag nagy agytérfogattal rendelkezett, felegyenesedve járt, kőből és fából készült eszközöket használt - tehát könnyedén lehetett az ember őse.
Az ugyanettől a fajtól származó leletek azonban az 1980-as években teljesen megváltoztattál ezt a nézetet. Egyes kutatók, például Bernard Wood és C. Loring Brace az új leletek alapján kijelentették, hogy a Homo habilis elnevezést, amelynek jelentése "szerszámhasználatra képes ember" az Australopithecus habilis névre kellene változtatni, ami azt jelenti: szerszámhasználatra képes dél-afrikai majom, mivel a Homo habilis túl sok közös tulajdonságot mutat az Australopithecus néven ismert majmokkal. Hosszú karja, rövid lába és az Australopithecus csontvázához hasonlóan majomszerű csontszerkezete volt. Ujjai alkalmazkodtak a mászáshoz. Állkapocsszerkezete nagyon hasonlított a mai majmokéhoz. Az átlagosan 600 köbcentiméteres agytérfogat is azt mutatja, hogy ezek bizony majmok voltak. Röviden, a Homo habilis, amelyet az evolucionisták próbáltak más fajként beállítani, ugyanúgy majom volt, mint a többi Australopithecus faj. Azt ezt követő években végzett kutatások is azt igazolták, hogy a Homo habilis nem különbözött az Australopithecus fajoktól. Az OH62 számú koponya és csontváz, amelyet Tom White talált, azt bizonyította, hogy ennek a fajnak alacsony agytérfogata, hosszú karja és rövid lába volt, amelyek segítségével ügyesen mászott, akárcsak a mai majmok . Az amerikai antropológus, Holly Smith által 1994-ben végzett részletes elemzés azt mutatta, hogy a Homo habilis nem "homo", vagyis emberi, hanem majom. Smith ezt a következtetést vonta le az Australopithecus, Homo habilis, Homo erectus és Homo neandertalensis fogainak vizsgálatából:
Ugyanebben az évben Fred Spoor, Bernard Wood és Frans Zonneveld, valamennyien az anatómia szakértői, teljesen más módszerrel jutottak ugyanerre a következtetésre. Módszerük a majmok és az ember belső fülében található félkör alakú csatorna vizsgálata volt, amelynek feladata az egyensúly biztosítása. A felegyenesedve járó ember fülében ez a csatorna teljesn más volt, mint az előrehajolva járó majmoknál. Minden Australopithecus és a Homo habilis belső fülében a csatorna ugyanolyan volt, mint a ma élő majmoké. A Homo erectus-nál viszont olyan volt, mint a mai emberé.2Ez a felfedezés két fontos eredményhez vezet:
Homo Rudolfensis: A rosszul összerakott arc A Homo rudolfensis nevet az 1972-ben kiásott néhány csonttöredéknek adták, mivel a kenyai Rudolf-folyó közelében találták meg őket. A legtöbb paleoantropológus szerint a maradványok nem egy külön fajhoz tartoznak, hanem voltaképpen a Homo habilis egy egyedéről van szó. Richard Leakey, aki a maradványokat megtalálta, a koponyát, amely a "KNM-ER 1470" számot kapta, és amelynek korát 2,8 millió évre becsülte, az antropológia legnagyobb felfedezéseként mutatta be, és elsöprő hatást ért el vele. Leakey szerint ez a lény, amelynek kicsi agytérfogata volt, akárcsak az Australopithecus-nak, de az arca olyan volt, mint egy emberé, jelentette a hiányzó láncszemet az Australopithecus és az ember között. Hamarosan kiderült azonbank, hogy a koponya arcszerkezete, ami rengeteg tudományos magazin címlapján megjelent, a töredékek hibás összeállítása miatt lett olyan, amilyen - és lehet, hogy ez nem volt véletlen. Prof. Tim Bromage, aki az emberi arc anatómiájáról írt tanulmányokat, a következőképpen körvonalazta ezt a tényt, amelyre számítógépes szimuláció segítségével jött rá 1992-ben: Az evolucionista paleoantropológus, J. E. Cronin a következőt mondja a témáró:
C. Loring Brace, a Michigan Egyetem kutatója, ugyanerre az eredményre jutott az 1470-es koponya állkapocs- és fogrendszerének elemzésével, és azt mondta, hogy az állkapocs mérete és a fogakat tartalmazó rész azt mutatja, hogy az ER 1470 arca és fogai pntosan olyanok voltak, mint az Australopithecus-é"5 Prof. Alan Walker, a John Hopkins Egyetem kutatója, aki ugyanolyan behatóan tanulmányozta a KNM-ER 1470-es koponyát, mint Leakey, azon az állásponton van, hogy a lényt nem "Homo" fajként, hanem az Australopithecus komplexumba kell sorolni.6 Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy az olyan besorolások, mint a Homo habilis vagy a Homo rudolfensis, amelyek az állítólagos átmeneti formát jelentenék az Australopithecus és a Homo erectus között, teljes mértékben a képzelet szülöttei. Mint azt mára számos kutató megerősítette, ezek a lények az Australopithecus fajokhoz tartoztak. Minden anatómiai jellemzőjük azt bizonyítja, hogy majmok voltak. Ezt a tényt két evolucionista antropológus, Bernard Wood és Mark Collard kutatása is megerősítette, amelynek eredményét 1999-ben publikálták a Science magazinban. Wood és Colladr kifejtették, hogy a Homo habilis és a Homo rudolfensis (1470-es koponya) kategóriák teljes mértékben a képzelet termékei, és hogy az ide sorolt maradványok valójában az Australopithecus fajokhoz tartoznak: A közelmúltban egyes maradványfajokat a Homo rendbe soroltak, az agytérfogat, a feltételezett beszédképesség és kézfunkció, valamint a feltételezett kőmegmunkáló-képesség miatt. Kevés kivételtől eltekintve, a rend definícióját és használatát az emberi evolúció kapcsán, valamint a Homo rend elkülönítését problémamentesnek tartották. De. a legújabb adatok, a meglévő bizonyítékok újabb vizsgálata és a paleoantropológiai anyag szűkössége érvénytelenítik azokat az alapelveket, amelyek szerint ma a Homo rendbe sorolják be a fajokat. . a gyakorlatban az emberszabású élőlények maradványait négy feltétel alapján sorolják a Homo rendbe. De ára már egyértelművé vált, hogy ezek egyike sem elégséges. Az agytérfogat problémás kérdés, mert az agytérfogat biológiai jelentősége megkérdőjelezhető. Arra is elegendő bizonyítékunk van, hogy a beszéd képességére nem lehet következtetni az agy alakjából, és hogy az agy beszédközpontjai nem lokalizálhatók olyan egyértelműen, ahogy azt a korábbi kutatások sugallták. . Vagyis a H. habilis és a H. rudolfensis tulajdonságai alapján nem a megfelelő rendbe lett besorolva. Ezért a H. habilis-t és a H. rudolfensis-t EL KELL TÁVOLÍTANI a Homo rendből. A magától értetődő taxonómiai alternatíva, hogy a két fajt tegyük át az egyik létező korai emberszabású rendbe, nem nélkülöz bizonyos problémákat, mégis azt javasoljuk, hogy egyelőre a H. Habilis és a H. Rudolfensis is kerüljön át az Australophitecus rendbe.7 Wood és Collard következtetései éppen azt igazolják, amit fentebb kifejtettünk. A történelem során egyáltalán nem léteztek "az ember primitív ősei". Azok az élőlények, amelyekről ezt akarták elhitetni, valójában az Australopithecus rendbe tartozó majmok. A régészeti leletek azt igazolják, hogy nincs evolúciós kapcsolat ezek között a kihalt majomfélék és az emberi faj között, amely hirtelen jelent meg a Földön. Homo Erectus és utána: emberi lények Az evolucionisták szerint a Homo fajok fejlődése a következőképpen történt: az első volt a Homo erectus, aztán a Homo sapiens őstípusa és a neandervölgyi ember, aztán a cro-magnon-i előember, és végül a mai ember. Azonban a valóságban ennek a csoportosításnak minden eleme különálló, egyedi emberi faj. A különbség nem nagyobb, mint egy mai pigmeus és európai ember között. Először vizsgáljuk meg a Homo erectus-t, amelyet a legprimitívebb emberi fajnak tartanak. Mint a nevéből is következtethetünk rá, felegyenesedve járt. Az evolucionistáknak a felegyenesedett tartás és járásmód miatt kellett elkülöníteni ezeket az embereket, mert minden Homo erectus példány olyan egyenes, amit nem figyelhettünk meg sem az Australopithecus fajoknál, sem a Homo habilis esetében. Viszont a mai ember és a Homo erectus csontváza között nincs különbség. Az elsődleges ok, ami miatt az evolucionisták "primitívnek" tartják a Homo erectus-t, az az agytérfogata (900-1100 ccm), ami kisebb, mint a mai emberé, és a kiálló szemöldökcsontja. Azonban ma is számos olyan ember él a Földön, akik agykapacitása annyi, mint a Homo erectus-é volt (például a pigmeusok), és sok más embernek van kiálló szemöldökcsontja is (például Ausztrália őslakosainak). Általánosan elfogadott tény, hogy az agytérfogat nem szükségszerűen függ össze az intelligenciával vagy a képességekkel. Az intelligencia inkább az agy belső szervezettségének függvénye, mintsem a méreté.8 A Homo erectust az egész világon a Pekin-i és jávai ember leletei tették ismertté, amelyeket Ázsiában találtak meg. Idővel azonban kiderült, hogy ezek a leletek egyáltalán nem megbízhatóak. A Pekin-i ember leleteinek eredetijei elvesztek, és csak a gipszből készült másolat maradt ránk. A jávai embert pedig egy koponyatöredék és egy attól több méterre megtalált szeméremcsont alapján "rekonstruálták" - anélkül, hogy bármi is arra utalt volna, hogy a két maradvány egyazon élőlényhez tartozott volna. Ezért rendkívül fontosan az Afrikában talált Homo erectus leletek. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy egyes, Homo erectus néven nyilvántartott leleteket néhány evolucionista tudós a Homo ergaster fajba sorol. Ebben a kérdésben nem tudnak egyezségre jutni. Mi az összes ilyen leletet Homo erectus néven fogjuk kezelni.)A leghíresebb afrikai Homo erectus lelet a kenyai Turkana tó közelében talált "Turkana fiú". A maradványok egy 12 éves fiúé voltak, akik 1,83 centiméter magas volt. A csontváz szerkezete nem különbözik a mai emberétől. Az amerikai paleoantropológus, Alan Walker azt mondta róla: "kétlem, hogy egy átlagos patológus meg tudná különböztetni egy mai ember csontvázától".9 A koponyáról pedig Walker azt mondta: "teljesen úgy nézett ki, mint egy neandervölgyié"10 Mint azt a következő fejezetben látni fogjuk, a neandervölgyiek modern emberek voltak. Ezért a Homo erectus-t is modern emberi fajnak kell tekintenünk. Még az evolucionista Richard Leakey is azt mondja, hogy a Homo erectus és a mai ember között mindössze faji különbségek vannak:
Prof. William Laughlin a Connecticut Egyetemről elvégezte az inuitok (Amerika legészakibb részének őslakói) és az Aleut-szigeteken élő emberek beható anatómiai vizsgálatát, és megállapította, hogy rendkívül hasonlítanak a Homo erectus-ra. Laughlin arra a következtetésre jutott, hogy a kihalt fajok voltaképpen a ma i emberi faj, a Homo sapiens rasszai:
A tényt, hogy a Homo erectus felesleges kategória, és hogy az ebbe a fajba sorolt maradványok egyáltalán nem különböznek annyira a Homo sapiens-től, hogy külön fajba kellene sorolni őket, egyre gyakrabban hangoztatják tudományos körökben. Az American Scientist című magazin foglalta össze a kérdés körül kialakult vitát, és egy konferenciát is tartottak a róla 2000-ben: A Senckenberg konferencia részt vett a Homo erectus besorolása körül kialakult lángoló vitában, amelyet Milford Wolpoff (Michigan Egyetem), Alan Thorne (Canberra egyetem) és a kollégáik kezdeményeztek. Hevesen vitáztak arról, hogy a Homo erectus kategóriának semmiféle létjogosultsága sincsen, és meg kellene szüntetni. A Homo rend összes tagja, mintegy kétmillió évvel ezelőttől napjainkig egyetlen, igen változatos és elterjedt faj, a Homo sapiens tagjai voltak. A konferencia tárgya, a Homo erectus, nem létezik."13
Az a kijelentés, hogy "a Homo erectus nem létezik", azt jelenti, hogy "a Homo erectus nem külön faj, hanem a Homo sapiens fajba sorolható". Viszont óriási a különbség a Homo erectus, amely egy emberi faj, és az 2emberi evolúcióban" azt megelőző majmok (Australopithecus, Homo habilis, Homo rudolfensis) között. Ez azt jelenti, hogy az első ember hirtelen és egyszerre jelent meg a történelemben. Ennél pedig semmi nem jelezheti egyértelműbben, hogy az ember teremtve lett. Az, hogy ezt a tényt elismerjék, teljesen ellent mond az evolucionisták dogmatikus filozófiájának és ideológiájának. Ezért a Homo erectus-t, amely valódi ember volt, félmajomként ábrázolják. A Homo erectus portrékon mindig hasonló vonásokat alkalmaznak. Másrészt viszont, hasonló módszerekkel, emberszerűnek ábrázolják az Australopithecus vagy Homo habilis fajhoz tartozó majmokat. Így próbálják mesterségesen közelíteni egymáshoz a majmokat és az emberi fajokat, hogy áthidalják a között tátongó óriási szakadékot.
|
Az AL 288-1 vagy "Lucy": az etiópiai Hadarban talált első foszilia, melyről azt tartották, hogy az Australopithecus aferensis fajához tartozik. Az evolucionisták sokáig kemény erőfeszítéseket tettek, hogy bebizonyítsák, Lucy felegyenesedve járt, ám a legutóbbi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy ez az élőlény egy fel nem egyenesedett közönséges csimpánz volt. 
A fent látható Australopithecus aferensis AL 333-105-ös lelet ennek a fajnak egyik fiatal tagja. Ezért koponyájának kiálló része még nem fejlődött ki
A Homo erectus azt jelenti, olyan ember, aki "egyenesen tud állni a lábán". Minden lelet, amit ennek a fajnak tulajdonítanak, valódi emberi faj maradványai. Mivel a Homo erectus maradványok többségének nincsen közös tulajdonsága, meglehetősen nehéz a koponyáik alapján felismerni őket. Így aztán a különböző evolúciós kutatók más-más osztályokba és nevek alá sorolták be őket. A bal felső képen egy 1975-ben, az afrikai Koobi Fora-ban talált koponya látható, melyet általában a Homo erectus koponyájával azonosítanak. Jobbra pedig a Homo ergaster KNM-ER 3733 koponyája az említett bizonytalanságokkal.
