|
AZ EMBER EVOLÚCIÓJÁNAK FORGATÓKÖNYVE
Vannak azonban olyan leletek is, amelyek azt igazolják, hogy a Homo sapiens története még 800 ezer évnél is régebben kezdődött. Az egyik az a felfedezés, amelyet Louis Leakey tett az 1970-es évek elején Olduvai Gorge térségében. Itt fedezte fel Leakey, hogy az Australopithecus, a Homo habilis és a Homo erectus egy időben létezett, egymás mellett. De volt egy még érdekesebb dolog, amit Leakey ugyanebben a rétegben talált meg. Itt találta meg egy kőkunyhó maradványait. Ebben az eseményben az volt a szokatlan, hogy kunyhó építési módja, amelyet még ma is alkalmaznak Afrika egyes részein, csak a Homo sapiens-től származhatott! Tehát Leakey felfedezése szerint az Australopithecus, a Homo habilis, a Homo erectus és a Homo sapiens egyidejűleg létezett egymás mellett, mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt!.1 Ez a felfedezés bizonyosan érvényteleníti azt az evolúciós elméletet, hogy a mai ember majomszerű fajokból fejlődött ki, amilyen például az Australopithecus. Valójában vannak olyan felfedezések is, amelyek 1,7 millió évnél régebbre vezetik vissza a mai ember eredetét. Az egyik legfontosabb az a lábnyom, amelyet Mary Leakey talált a tanzániai Laetoli-ban, 1977-ben. A lábnyomot egy 3,6 millió éves rétegben találták, és semmiben sem különbözik egy olyan lábnyomtól, amilyet egy mai ember hagyna maga után. A Mary Leakey által talált lábnyomot számos híres paleoantropológus megvizsgálta, többek között Don Johanson és Tim White is. Ugyanolyan eredményre jutottak. White azt írta:Louis Robins az Észak Afrikai Egyetemről így nyilatkozott a lábnyomok alapos vizsgálatát követően: A lábnyom alakján végzett vizsgálatok újra és újra bebizonyították, hogy emberi lábnyomnak kell elfogadnunk, sőt, pontosabban a modern ember (Homo sapiens) lábnyomának. Russell Tuttle, aki megvizsgálta a lábnyomot, azt írta:
A lábnyomok pártatlan vizsgálata kimutatta, hogy kik hagyták ezeket a lábnyomokat. A lábnyomok közül húszat egy tízéves modern emberi lény, huszonhetet pedig egy még nála is fiatalabb hagyott. Ugyanolyan emberek voltak, mint mi magunk. Ez a tény a Laetoli lábnyomokat évekre a tudományos viták középpontjába állította. Az evolucionista paleoantropológusok kétségbeesetten próbáltak bármilyen más magyarázattal előállni, mert kétségbeejtő volt számukra, hogy a mai ember már 3,6 millió évvel ezelőtt is járt a Föld felszínén. Az 1990-es években ezek a "magyarázatok" kezdtek alakot ölteni. Az evolucionisták úgy döntöttek, hogy ezeket a lábnyomokat egy Australopithecus hagyta, mert teljesen lehetetlen, hogy egy Homo rendbe tartozó faj már 3,6 millió évvel ezelőtt létezett volna. Russell Tuttle azt írta 1990-es cikkében:
Röviden, ezek a 3,6 millió éves lábnyomok nem származhattak Australopithecus fajtól. Az egyetlen ok, amiért feltételezték, hogy Australopithecus hagyta őket az, hogy 3,6 millió éves vulkáni rétegben találtak rájuk. Annak alapján tulajdonították a nyomokat Australopithecus-nak, hogy szerintük ilyen régen nem létezhetett modern emberi faj.
A Laetoli lábnyomok értelmezése nagyon fontos tényt fed fel. Az evolucionisták nem a tudományos bizonyítékok figyelembe vételével, hanem azok ellenében támogatják elméletüket. Itt van egy elmélet, amelyet vakon védelmeznek, kerüljön bármibe is, és az újabb kutatási eredményeket vagy figyelmen kívül hagyják, vagy eltorzítják úgy, hogy megfeleljenek az elméletnek. Vagyis az evolúciós elmélet nem tudomány, hanem olyan dogma, amelyet a tudomány ellenében tartanak életben. Két lábon járás - az evolúció csődje
Az eddig említett régészeti leletektől eltekintve az ember és a majom között áthidalhatatlan anatómiai szakadékok is tátongnak. Az egyik ilyen különbség a járásmód. Az emberi lények felegyenesedve, két lábon járnak. Ez olyan különleges mozgásforma, amelyet egyetlen más élőlénynél sem figyelhetünk meg. Egyes állatoknak van bizonyos korlátozott képességük arra, hogy két lábon járjanak. Például a medvék vagy a majmok néha, rövid időre két lábra emelkednek, például ha valami eleséget akarnak elérni. Normális esetben azonban a csontszerkezetük előrehajló, és mind a négy lábukon járnak. Hát akkor vajon a két lábon járás a majmok négy lábon járásából alakult ki, ahogy azt az evolucionisták is állítják? Természetesen nem. A kutatások megmutatták, hogy a két lábon járás evolúciója sohasem történt, nem történhetett meg. Először is, a két lábon járás evolúciós szempontból nem számít előnynek. A majmok mozgása sokkal könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, mint az emberé. Az ember nem képes a föld érintése nélkül fáról-fára ugrálni, mint a csimpánz, vagy óránként 100 kilométeres sebességgel száguldani, mint a gepárd. Épp ellenkezőleg, mivel az ember két lábon jár, a mozgása sokkal lassúbb. Ugyanezért mozgását és védekezését tekintve az élővilág egyik legvédtelenebb lénye. Az evolúció logikája szerint a majmoknak nem lett volna szabad áttérniük a két lábas járásmódra: inkább az embereknek kellett volna átvenniük a négy lábon járást. Az evolucionista állítás másik hibája az, hogy a két lábon járás nem követi a darwinizmus szokásos "fokozatos fejlődés" modelljét. Ez a modell, amely az evolúció alapját képezi, megköveteli, hogy legyen egy átmeneti mozgásforma a négy és a két lábon járás között. Azonban az 1996-ban végzett számítógépes kutatásában az angol paleoantropológus, Robin Crompton kimutatta, hogy ilyen "átmeneti" mozgásforma nem lehetséges. Crompton erre a következtetésre jutott: egy élőlény vagy felegyenesedve mozog, vagy négykézláb.6A kettő közötti mozgásforma nem valósulhat meg, mert olyan rengeteg energiát emésztene fel. Ezért nem létezik "átmeneti" két lábon járás. Az ember és a majom közötti áthidalhatatlan szakadék nem korlátozódik kizárólag a két lábon járásra. Sok más kérdés marad még megmagyarázatlan, például az agytérfogat, a beszéd képessége, és így tovább. Elaine Morgan, evolucionista paleoantropológus, a következőket vallotta be a témával kapcsolatban:
Az evolúció: tudománytalan hit Lord Solly Zuckerman az egyik leghíresebb és legtöbbre tartott tudós az Egyesült Királyságban. Éveken keresztül tanulmányozta a leleteket, és számos vizsgálatot végzett. A tudomány eredményeihez való hozzájárulása elismeréseként kapta a "lord" címet. Zuckerman evolucionista. Ezért az evolúcióra vonatkozó állításait nem tekinthetjük szándékos torzításnak. Az emberi evolúció és a kapcsolódó leletek évekig tartó kutatása után azonban arra a következtetésre jutott, hogy a feltételezett családfa valójában nem létezik. Zuckerman megalkotta a tudományok rendkívül érdekes "spektrumát" is. A tudományokat sorba rakta, onnan, amit tudományosnak tartott, odáig, amit nem. Zuckerman felállított sorrendje szerint a "legtudományosabb" - vagyis leginkább konkrét adatokon alapuló - tudományok a kémia és a fizika. Utána jönnek a biológiai tudományok, majd a társadalomtudományok. A spektrum legtávolabbi részén vannak a "legtudománytalanabb" tudományágak, mint például a "hatodik érzék" vagy a telepátia tanulmányozása. Zuckerman így magyarázza érvelését:
A Discovering Archeology, az ember eredetéről szóló fontos kiadvány, azt írja: "az emberi ősök kutatása több vitát eredményezett, mint konkrét eredményt". Robert Locke, a magazin szerkesztője cikkében a híres evolucionista paleoantropológus, Tim White véleményét idézi: "valamennyiünket nyomasztanak a kérdések, amelyeket egyikünk sem tud megválaszolni"9 A cikk vázolja az evolúciós elmélet teljes bukását az ember eredetét illetően, és a témáról folytatott propaganda alaptalanságát: A tudománynak talán egyetlen területe sem olyan vitatott, mint az ember eredetkutatása. A legjobb paleontológusok sem értenek egyet még a legalapvetőbb kérdésekben sem az ember családfáját illetőleg. Tudományos hírverés közepette új ágakat rajzolnak fel, csak azért, hogy aztán azok elhaljanak és letörjenek az új leletek fényében.10 Ugyanezt a tényt fogadta el nemrégiben a Nature magazin szerkesztője, Henry Gee. 1999-ben kiadott In Search of Deep Time (A régmúlt idők kutatása) Gee az ember evolúciójáról azt írja: "teljes mértékben emberi kitaláció, amelyet a tények ellenében, az emberi előítéleteknek megfelelően alakítottak", és még hozzáteszi: Ha valaki fog egy sor leletet, és kijelenti, hogy ezek leszármazási sort alkotnak, az nem egy tudományos hipotézis, amit próbának lehet alávetni, hanem egy kijelentés, ami olyan mértékben érvényes, mit az esti mese - érdekes, esetleg még tanulságos is, de semmiképpen sem tudományos.11 Akkor miért ragaszkodik hát oly sok tudós oly elkeseredetten ehhez a dogmához? Miért próbálják minden erejükkel életben tartani az elméletüket, még azon az áron is, hogy számtalan konfliktust kell elismerniük és megtalált bizonyítékot elvetniük? Az egyetlen válasz az, hogy félnek attól, amivel szembe kellene nézniük, ha lemondanának az evolúciós elméletről. Ha elfordulnának az evolúció elméletétől, akkor szembe kellene nézniük azzal a ténnyel, hogy az embert Isten teremtette. De figyelembe véve az előzetes feltételezéseiket és a materialista filozófiát, amiben hisznek, a teremtés elképzelhetetlen fogalom az evolucionistáknak. Ezért megtévesztik saját magukat és a világot is, a média együttműködésének segítségével. Ha nem találják meg a szükséges leleteket, hát "legyártják", elképzelt ábrák vagy kitalált modellek formájában, vagy próbálják azt a benyomást kelteni, hogy valóban léteznek az evolúciót megerősítő maradványok. A tömegmédia egy része, amely osztozik materialista álláspontjukban, szintén próbálja megtéveszteni az embereket, és az evolúció történetét elültetni tudatalattijukban . De akármilyen keményen próbálkoznak is, az igazság egyértelmű: az ember nem evolúciós folyamat eredményeként jött létre, hanem Isten teremtette. Ezért az ember felelős Istennek, akármennyire próbál is kibújni a felelősség alól.
|
A tanzániai Laetoliban talált 3,6 millió éves emberi lábnyomok, mint kiderült, nem különböznek a mai emberek lábnyomaitól
