A Teremtés Igazsága
Az Anyag Mögötti Titok
Az Idő Relativitása És Az Elrendelés Igazsága


A MADARAK ÉS AZ EMLŐSÜK EREDETE

Az evolúciós elmélet szerint az élet a tengerből származik és ott fejlődött ki, és a kétéltűek révén került ki a szárazföldre. Ugyanez az elképzelés azt is állítja, hogy a kétéltűekből fejlődtek ki a hüllők, az első igazi szárazföldi élőlények. Ez a folyamat azonban ismét csak elképzelhetetlen, mivel a két osztály között olyan hatalmas testfelépítésbeli különbségek vannak. Például a kétéltűek tojása úgy lett megtervezve, hogy csak a vízben kelhessen ki, a hüllőké pedig úgy, hogy csak a szárazföldön. A kétéltűek "lépésről-lépésre" történő evolúciója teljesen kizárt, hiszen a tökéletesen funkcionáló tojás nélkül a faj nem maradhat fenn. Továbbá, mint általában, itt sincs bizonyíték az átmeneti formák létezésére, amelyek állítólag az összekötő láncszemet jelentenék a kétéltűek és a hüllők között. Az evolucionista régészeknek, köztük a gerincesek paleontológiai szakértőjének, Robert L. Carroll-nak, el kell fogadniuk, hogy "a korai hüllők nagyon különbözőek voltak a kétéltűektől, és az őseiket még nem sikerült megtalálni'.1

MADARAK JELLEGZETES TÜDEJE

A madarak anatómiája nagyban különbözik állítólagos őseik, a hüllők anatómiájától. A madarak tüdeje teljesen ellentétesen működik, mint a szárazföldi élőlényeké.

A szárazföldi élőlények ugyanazon légcsatornán át veszik illetve fújják ki a levegőt. A madaraknál viszont a levegő a tüdő elülső részén megy be és hátsó részén át távozik. Ilyen sajátos rendszer lett teremtve a repülés közben nagy mennyiségű oxigént igénylő madarak számára. Ez a felépítés nem alakulhatott ki a hüllőkre jellemző tüdőből, hiszen a két különböző felépítésű tüdő "átmeneti" formájával nem lehetne levegőt venni.

Ám az evolúció reménytelenül elveszett elméletének még nincs vége. Még mindig ott van az a kérdés is, hogy hogyan váltak ezek az élőlények képessé a repülésre! Mivel az evolucionisták azt hiszik, hogy a madarak is valamiféle fejlődés vagy átalakulás révén jöttek létre, ezért feltételezik, hogy a hüllőkből alakultak ki. Azonban madarak nagyon is egyedülálló tulajdonságai, amelyek teljesen különbözőek a szárazföldi állatok felépítésétől, semmiképpen sem magyarázhatók fokozatos kifejlődéssel. Először is, a szárnyak, amelyek a madarak legsajátosabb jellemzői, jelentik a legnagyobb buktatót az evolucionisták számára. Az egyik török evolucionista tudós, Engin Korur, bevallja, hogy teljesen lehetetlen, hogy a szárnyak evolúció útján jöttek volna létre:

A szem és a szárny közös tulajdonsága, hogy csak végleges, teljesen kifejlett formájukban képesek működni. Más szavakkal, egy átmeneti fejlettségű szem nem képes látni, az átmeneti fejlettségű szárny pedig nem képes repülni. Az, hogy ezek a szervek hogyan alakultak ki, a természet egyik olyan rejtélye, amely még megoldásra vár.2

Az a kérdés, hogy vajon hogyan jöhetett létre a szárny tökéletes szerkezete egymást követő véletlen mutációk útján, megválaszolatlan. Nem lehet megmagyarázni, hogy egy hüllő mellső végtagjai hogyan változhattak tökéletesen működő szárnyakká a génjeiben bekövetkező véletlenszerű torzulások (vagyis mutáció) által. Valamint az, hogy szárnyai vannak, még nem tesz képessé egy földi lényt arra, hogy repüljön. A szárazföldi állatokból hiányzik még számos más jellemző, ami a madarakat képessé teszi a repülésre. Például a madarak csontjai sokkal könnyebbek, mint a földön élő állatoké. A tüdejük is nagyon eltérő módon működik. Más az izomzatuk és a csontrendszerük, és a keringési rendszerük is nagyon specializálódott. Ezeknek a jellemzőknek egy időben, egyszerre kell létezniük, nem "halmozódhatnak fel" az idők során. Ezért teljesen alaptalan az az elmélet, hogy a szárazföldi élőlények alakultak át repülő lényekké. És mindezek után felmerül még egy kérdés: még ha feltételezzük is, hogy ez a lehetetlen elképzelés igaz, akkor miért nem találták meg a régészek eddig félig kifejlődött szárnyú élőlények maradványait?

1. Robert L. Carroll, Vertebrate Paleontology and Evolution, New York: W. H. Freeman and Co., 1988, s. 198.
2. Engin Korur, "Gözlerin ve Kanatlarin Sirri", Bilim ve Teknik, Sayi 203, Ekim 1984, s. 25.