|
AZ ANYAG MÖGÖTTI TITOK A "kinti világ" léte feltétel? Egészen eddig a "külvilágról" illetve arról a világról esett szó, amelyet látunk, és amelyről agyunk tudomást szerez. Ám mivel soha nem juthatunk el a "külvilághoz", honnan tudhatjuk, hogy valóban létezik-e? Természetesen nem tudhatjuk. Sőt, mivel minden tárgy csak az elménkben létező benyomások összessége, az egyetlen világ, amit láthatunk, az a benyomások világa. Az egyetlen világ, amit ismerünk, elménkben létezik, ott ölt alakot, ott kap hangot és ott nyer színeket. Röviden, olyan világ, amely az elménkben jön létre, s az egyetlen világ, amelynek létében bizonyosak lehetünk. Azt pedig soha nem tudjuk bebizonyítani, hogy van-e anyagi megfelelője a képsoroknak, amelyeket agyunkban végignézünk. Az is lehetséges, hogy ezek a benyomások egy "mesterséges" forrástól származnak. Ezt a következő példával szemléltethetjük: Először képzeljük azt, hogy agyunkat kiveszik a testünkből és egy üvegedényben mesterségesen életben tartják. Helyezzünk mellé egy számítógépet, amely képes mindenféle elektronikus jel létrehozására. Aztán mesterségesen hozzunk létre és mentsünk el ebben a számítógépben mindenféle környezetet, s az ezekhez tartozó képet, hangot, illatot. Kössük a gép elektronikus vezetékeit az agy érzékelő központjaihoz és adjuk át az agynak az elmentett információt. Az Ön agya (vagy más szóval "Ön"), ezeket a jeleket felfogva, a jeleknek megfelelő környezetet fog látni és megélni. Mondjuk, hogy ezzel a számítógéppel az Ön saját külsejéhez tartozó információkat is tudunk továbbítani. Ha például mindazokat az elektronikus jeleket továbbítjuk az Ön agyába, amit Ön egy asztalnál ülve lát, hall és tapint, az Ön agya azt fogja hinni, hogy Ön egy irodájában ülő üzletember. Ameddig a számítógép által közvetített ingerek tartanak, addig a képzeletbeli élet is tart. Arra pedig, hogy pusztán egy agyról van szó, Ön semmilyen módon nem fog tudni rájönni. Mert elég az agy megfelelő központjaiba a megfelelő ingereket szolgáltatni ahhoz, hogy abban létrejöjjön egy világ. Ezek az ingerek érkezhetnek valamilyen mesterséges forrásból, például egy felvevő készülékből vagy lehet valami más eredetük. A neves tudomány-filozófus Bertrand Russell azt mondja erről a kérdésről:
Nagyon könnyű csapdába esni és valósnak vélni a benyomásokat, amelyeknek amúgy nincs is anyagi megfelelője. Ezt voltaképpen álmunkban gyakorta átéljük. Az álom során a helyzetek, az emberek, a tárgyak és a környezet is pontosan olyanok, mint a valóság. De egyik sem több egy-egy benyomásnál. Az álom és a "valóságos világ" között pedig alapjában véve nincsen különbség; mindkettőnek az elménk ad otthont. Ki az érzékelő? Ahogyan eddig már világossá vált, kétségtelen, hogy az anyagi világ, amelyben élünk és amit "külvilágnak" nevezünk, csak az agyunkban létezik. Itt bukkan fel azonban az igazán fontos kérdés: ha minden anyagi létező valójában csak egy-egy benyomás, akkor az agyunk micsoda? Ha a karunk, a lábunk, vagy bármilyen más tárgy az anyagi világból csak benyomás, akkor az agyunk is, akárcsak a többi anyag, benyomás kell, hogy legyen. Ezt a kérdést jobban megvilágítja egy álommal kapcsolatos példa. Annak megfelelően, amiről eddig szó volt, képzeljük el, hogy álmodunk. Az álomban álombeli testünk van, álombeli karunk, álombeli törzsünk, álombeli szemünk és álombeli agyunk. Ha valaki álmunkban azt kérdezné: "hol látsz? ", azt válaszolnánk: "az agyamban látok". Holott előttünk semmiféle agy nincsen. Csak egy álombeli test, egy álombeli koponya és egy álombeli agy. Az erő pedig, aki az Ön álmát látja, nem az álombeli agy, hanem egy olyan lény, amely azon "túl" van. Tudjuk, hogy az álombeli illetve a valóságos életnek nevezett élet között nincsen semmiféle fizikai különbség. Márpedig ha valaki a valóságos életnek nevezett környezetben megkérdi tőlünk: "hol látsz? ", értelmetlen dolog azt válaszolni: "az agyamban", mint ahogy azt a fenti példában tettük. Egyik esetben sem az agy, mint húsdarab az az erő, amely lát és érzékel. Ezidáig arról beszéltünk, hogy a külvilág egy másolatát nézzük az agyunkban. Az egyik fontos dolog, ami ebből következik az, hogy a külvilág lényegét teljes formájában soha nem ismerhetjük meg. Egy másik, legalább ilyen fontos igazság az, hogy az "erő", amely az agyunkban képződő világot figyeli, nem lehet az agy maga. Az agy olyan, mint egy számítógépmonitor-rendszer, amely feldolgozza a hozzá érkező adatokat és látvánnyá fordítja le őket. Ha azonban megfigyeljük, egyik számítógép sem figyeli saját magát. Nicsenek is tudatában annak, hogy léteznek. Ha a tudatot keresve megvizsgáljuk az agyat, egy olyan anyag kerül elénk, amely fehérje illetve zsírmolekulákat tartalmaz, akárcsak a többi élő szervezet. Vagyis a húsdarabban, amit agynak nevezünk, nincsen semmi, ami a látottakat dekódolná és létrehozná a tudatot, vagyis, amely az "én"-nek nevezett dolgot megteremthetné. R.L. Gregory így fejti ki, milyen tévedésbe esnek az emberek az agyban történő képérzékeléssel kapcsolatban:
És itt van az a pont, amelynél a materialisták, akik nem fogadnak el más létezőt az anyagon kívül, megakadnak: kié a "belső szem", amely lát, a látottakat érzékeli aztán pedig reagál? A tudomány és filozófia világában Karl Pribram is felhívja a figyelmet: arra a fontos kérdésre keressük a választ, ki az, aki érzékel:
Képzelje Ön el most a következőt: a könyv, amit a kezében tart, a szoba, ahol ül, röviden minden, ami az Ön elé táruló látványhoz tartozik, az Ön agyában jelentkezik. Ezeket a képeket vajon az atomok látják? Az atomok, melyek vakok, nem hallanak és tudatlanok..? Hogy lehet, hogy az atomok egy része szert tett erre a tulajdonságra, egy másik része pedig nem..? Gondolkodásunk, értelmünk, s az, hogy emlékszünk, örülünk, szomorkodunk, mindez csupán atomok közti kémiai reakciókból állna? Ha ezeken a kérdéseken figyelmesen elgondolkodunk, rájövünk, hogy értelmetlen dolog az erőt az atomokban keresni. Egyértelmű, hogy aki lát, hall és érez, az egy anyagon túli létező. Ez a létező "élő" és se nem anyag, se nem kép. Ez a létező a mi testünk látványát használva lép kontaktusba az egyes benyomásokkal. Ez a létező : a "Lélek" A benyomások összessége, amit mi "anyagi világnak " hívunk, egy álom, amit a lélek kísér figyelemmel. Mint ahogyan álombeli testünk illetve az álmunkban látott anyagi világ nem valódi, úgy az Univerzum, amelyben élünk illetve a test, amit birtokolunk sem igazi. Az igazi létező a lélek. Az anyag pedig csupán a lélek által észlelt benyomás. Az intelligens létező, aki ezeket a sorokat írta, illetve azok az intelligens létezők, akik olvassák, nem egy-egy atom- és molekulahalom, illetőleg ezek kémiai reakciói, hanem egy-egy "lélek". Az igazi, Abszolút Létező Mindezek a tények egy nagyon lényeges kérdéssel állítanak szembe minket: ha az anyagi világként ismert hely valójában a lelkünk által érzékelt benyomások összessége, akkor mi ezeknek a benyomásoknak a forrása? Ha meg akarjuk válaszolni ezt a kérdést, szem előtt kell tartanunk azt a fontos igazságot, hogy az anyag önmagában, független formában nem létezik. Az anyag egy benyomás, ezáltal "mesterséges" dolog. Más szóval, ezt a benyomást egy másik erőnek kell létrehoznia, vagyis megteremtenie. És méghozzá folyamatosan. Amennyiben a teremtés nem folyamatos, az anyagnak nevezett benyomások is szertefoszlanak, eltűnnek. Ez olyasmi, mint a televízió képernyőjén megjelenő vetítés. Ahhoz hogy az adás folyamatos legyen, a képsoroknak is folyamatosan kell pörögniük. Vajon ki az, aki folyamatosan vetíti lelkünknek a csillagokat, a Földet, a növényeket, az embereket, a testünket és minden mást, amit látunk? Teljesen nyilvánvaló, hogy van egy felsőbbrendű Teremtő, Aki az egész anyagi világot, amelyben élünk, vagyis minden benyomást megteremtett, és folyamatosan teremt. Ez a Teremtő, aki ilyen látványos teremtést mutat nekünk, végtelen erő és tudás Birtokosa. És ez a Teremtő, a könyvben, amit számunkra leküldött, felfedi saját Magát, elmeséli a teremtést és azt, mi miért létezünk. Ez a Teremtő Isten, a könyv neve pedig Korán. Az egyik ája így fejezi ki, hogy az egek és a Föld, vagyis a Világmindenség nem állandó, nem változatlan, hanem csakis Isten teremtésének köszönhetően létezik, és ha Isten megállítaná a teremtés folyamatát, akkor elenyészne:
Ez az ája természetesen arról szól, hogy az anyagi világot Isten ereje tartja fenn. Isten megteremtette az Univerzumot, a Földet, a hegyeket, minden élőt és minden élettelent, és ezek minden pillanatban az Ő erejének köszönhetik létezésüket. Isten Halik neve ebben az anyagi világban nyilvánul meg. Isten Halik, vagyis mindenek Teremtője, Aki mindent a semmiből hozott létre. Ez is azt mutatja nekünk, hogy agyunkon kívül létezik egy anyagi Univerzum, amit Isten teremtményei népesítenek be. Csakhogy Isten, csodálatos módon és teremtésének felsőbbrendűségét, végtelen bölcsességét tükrözve, ezt az anyagi világot "álomként", "árnyékként", "képként" mutatja meg nekünk. Isten teremtésének tökéletessége eredményeképpen az ember soha nem juthat el az agyán kívül létező világhoz. Egyedül Isten az, Aki ismeri a valódi anyagi világot. Az előbb említett ája (35 :41) másik értelme az, hogy az anyagi világ képeit is, amit az emberek figyelemmel kísérnek, minden pillanatban Isten tartja fenn. (A legjobban Isten tudja.) Ha Isten nem akarja többé megmutatni elménknek a világ képét, akkor az egész Univerzum eltűnik előlünk és soha többé nem juthatunk el hozzá Ahogyan azt a bevezetőben már elmondtuk, az emberek többsége, mivel nem tudja felfogni Isten erejét, egy olyan létezőnek hiszi Őt, Aki valahol az egekben található és nem avatkozik bele a világ eseményeibe. Ennek a gondolkodásmódnak az alapja az, hogy az ember az Univerzumot anyagnak hiszi, Istent pedig egy anyagon "kívüli" Létezőként képzeli el.
Márpedig, ahogyan eddig is vizsgáltuk, az anyag nem más, mint benyomás. Az igazi, abszolút létező : Isten. Ez azt jelenti, hogy csak Isten létezik, Rajta kívül minden más létező árnyékkép. És ha ez így van, akkor nem beszélhetünk arról, hogy Isten az anyagon "kívül" létezne valahol. Isten "mindenütt" ott van és mindent átfog. Ez az igazság a Koránban így szerepel: Egy másik ája így adja hírül azt a tényt, hogy Isten független a tértől és mindent átfog:
Az anyagi létezők, mivel egy-egy benyomás, nem láthatják Istent, Isten azonban minden formájával látja az anyagot, amit Ő maga teremtett. A Korán ezt a tényt így adja tudtunkra: A tekintetek nem észlelik Őt, ám Ő észleli a tekinteteket. Ő az éleselméjű, akinek mindenről tudomása van. (Korán, 6:103) Vagyis, mi Isten létét szemmel nem érzékelhetjük, Ő azonban teljesen átfogja külsőnket, belsőnket, pillantásainkat, gondolatainkat. Egyetlen szót sem ejthetünk ki anélkül, hogy Ő ne tudna róla, sőt lélegzetet sem vehetünk. Miközben a "külvilágnak" hitt benyomásokat szemléljük, vagyis miközben leéljük életünket, Maga Isten áll a legközelebb hozzánk, nem valamely benyomás vagy érzet. A Korán következő versének titka ezt az igazságot takarja: " Esküszöm, Mi teremtettük az embert és tudjuk, hogy milyen gondolatokat sugall néki a lelke. Mi közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere. (Korán, 50:16) Amíg az ember saját testét "anyagnak" hiszi, addig ezt a fontos igazságot nem képes felfogni. Mert ha például az agyat fogadja el annak a helynek, ami "ő maga", akkor a külső egy meghatározott távolságra, 20-30 cm-re lesz hozzá. Ha azonban megérti, hogy mindaz, amit anyagnak hitt egy álom, olyan fogalmak, mint külső, belső, közel s távol megszűnnek létezni. Isten mindenestől átfogja őt és "végtelenül közel" kerül hozzá.
Az ember téved, ha azt hiszi, saját maga az, aki a legközelebb van hozzá. Hiszen Isten még nálunk is közelebb van hozzánk. A következő ája is erre hívja fel a figyelmet: "Amikor a lelke a torkához érkezik, ti pedig (csak) néztek akkor, Mi közelebb vagyunk hozzá, ám ti nem látjátok." (Korán, 56:83-85) Csakhogy az emberek úgy élnek, hogy nincsen tudomásuk erről, hiszen szemük nem érzékeli ezt a rendkívüli igazságot, ezt az ája is tudtunkra adja. Másrészről az embernek, aki Imám Rabbáni szavaival élve nem más, mint egy árnyékkép, lehetetlen, hogy Istentől független ereje legyen. Valójában minden, ami történik velünk, Isten irányítása alatt történik, s erre a következő Korán- vers a bizonyíték: "Allah teremtett benneteket is és a cselekedeteiteket is". (Korán, 37:96) Egy másik ája pedig azt hangsúlyozza, hogy semmi sem történik Isten akaratától függetlenül: ".és nem te dobtál, amikor dobtál, hanem Allah dobott.". (Korán, 8:17) Mivel az ember árnyékkép, nem lehet ő maga az, aki ezt a cselekedetet végzi. Isten az, Aki azt az érzést kelti az árnyékképben, hogy ő végzi a cselekvést. Valójában minden cselekvést Isten végez. Ebben az esetben, ha az ember önmagának tulajdonítja a cselekvést, becsapja saját magát. Ez az igazság. Az ember talán nem akarja ezt elfogadni és szeretné továbbra is azt hinni, hogy független Istentől, ez azonban semmit nem változtat az igazságon.
|
