|
AZ ANYAG MÖGÖTTI TITOK Minden, ami a miénk, valójában álom... Tudományosan igazolt és logikus tény tehát, hogy a "külvilág" nem anyag. A "külvilág" képek összessége, amit Isten mutat folyamatosan a lelkünknek. Valamiért azonban az embereknek általában nem ez tartozik a "külvilág"-ról alkotott fogalmába, vagy nem akarják, hogy ez tartozzon bele. Ha Ön ebbe a kérdésbe egy kicsit is őszintén és bátran belegondol, észre fogja venni annak igaz voltát, hogy háza a benne lévő összes holmival vagy régiséggel együtt, a nyaralója, az új autója, az irodája, az ékszerei, a bankszámlája, az összes ruhája, a házastársa, a gyermekei, a munkahelyi barátai és minden, amije csak van, az Ön elméjében létezik. Minden, amit Ön maga körül lát, hall, érez, vagyis amit öt érzékszervével érzékel, a "másolat-világhoz" tartozik: kedvenc zenészének hangja, a szék keménysége, amin éppen ül, a parfüm, amelynek illata kellemes az Ön számára, a Nap, amely melegíti Önt sugaraival, egy színpompás virág, egy madár, amely elszáll az Ön ablaka előtt, a tenger vizét szántó motorcsónak, az Ön kertje, mely bőséges termést hoz, a számítógép, amit munkahelyén használ vagy a hifi tornya, mely a világ legújabb technológiája szerint készült... Az igazság ez, hiszen az evilág, mely csupán azért teremtetett, hogy az embert próbára tegye, képek sorozata. Az emberek, rövid életük során, valójában nem létező benyomásokkal tétetnek próbára. Ezek a benyomások pedig elsősorban vonzó dolgokként jelentkeznek. Ez a tény így szerepel a Koránban: Az emberek többségét elvakítják a javak, amikre szert tettek, vagy amikre szert próbálnak tenni: a pénz, a felhalmozott arany, ezüst, vagy dollár, az ékszerek, a hitelkártya, a több szekrényt megtöltő ruháik, a legmodernebb kocsi, vagyis mindenféle anyagi gazdagság. Emiatt félreteszik vallásukat, elfelejtik a Túlvilágot és csak az evilág foglalkoztatja őket. Becsapják magukat az evilág "csábító, vonzó" arcával; azt mondják, "nem érek rá", "elképzeléseim vannak", "felelősséggel tartozom", "korlátozott az időm", "dolgom van és be kell fejeznem", "majd később megcsinálom", s közben nem imádkoznak, nem adnak javaikból a szegényeknek, nem foglalkoznak azokkal a dolgokkal, amelyek hasznosak lennének Túlvilági életük szempontjából. Ellenkezőleg, életüket az evilági haszon megszerzésével töltik. A következő ája pontosan erre a tévedésre mutat rá: "Ők csak az evilági élet felszínét ismerik. A Túlvilágra azonban ügyet sem vetnek." (Korán, 30:7) Az igazság, amiről ebben a fejezetben szóltunk, vagyis hogy minden csak kép, nagyon fontos abból a szempontból, hogy észrevegyük, mindez a mohóság és szenvedély értelmetlen. Mert ha megértjük ezt az igazságot, az hozzájárul ahhoz, hogy lássuk, minden, amit az emberek elértek vagy el akarnak érni - mohón hajszolt javaik, gyermekeik, akikre oly büszkék, házastársuk, akiről azt hiszik, hogy a legközelebb áll hozzájuk, barátaik, saját testük, amit módfelett szeretnek, pozícióik, amelyekről azt gondolják, hogy kiemelkedővé teszik őket, az iskolák, ahol tanultak, vagy nyári vakációik - , csupán egy-egy álomkép. Vagyis minden mohó igyekezet és időtöltés hiábavaló. Így máris nevetségessé válnak azok, akik megszerzett javaikkal, jachtjukkal, helikopterükkel, gyárukkal, holdingjukkal, villájukkal vagy földjükkel dicsekszenek, mintha ezek valóban létező dolgok lennének. A jachtjuk fedélzetén "feszítve" sétálgató gazdagok, vagy akik kocsijukkal felvágnak barátaik előtt és állandóan gazdagságukat fitogtatják, és akik azt gondolják, hogy pozíciójuk különlegesebbé teszi őket a többi embernél, s emiatt kérkednek vele, jó ha tudják, nehéz helyzetbe fognak kerülni, amikor rájönnek, hogy mindez csak álom volt. Ehhez hasonlót álmaik során is nagyon gyakran átélnek. Álmukban is van házuk, modern autójuk, rendkívül értékes ékszereik, aranyuk-ezüstjük és valutakötegeik. Álmukban is magas beosztásúak, emberek ezreit foglalkoztató gyáruk van, erősek és rengeteg embert irányítanak, ruháikkal mindenkit ámulatba ejtenek. De ahogyan álmukban nevetséges dolog ezekkel kérkedni, ugyanúgy nevetséges egy-egy evilági kép miatt büszkélkedni. Az is, amit álmukban élnek át, az is, amit ebben a világban látnak, végeredményben egy-egy kép az elméjükben. Amikor ezek az emberek ráébrednek az igazságra, el fogják szégyellni magukat amiatt is, ahogyan az evilág egyes eseményeire reagált. Mindazok, akik magukból kikelve vitatkoznak, kiabálnak, csalnak vagy megvesztegethetők, akiknek szélhámosságon jár az eszük, akik hazugok, akik fösvények, akik fájdalmat okoznak az embereknek, akik verekszenek és káromkodnak, akik erőszakosak, akiket csak a pozíció érdekel, akik féltékenykednek, akik megpróbálnak felvágni mások előtt vagy megpróbálják magukat jobb színben feltüntetni, megszégyenülnek, ha rájönnek, hogy mindez csak egy álom része. Tudnunk kell, hogy mivel Isten a Teremtője az általunk "evilágként" ismert képeknek, annak is, ami benne van, csakis Isten a jogos tulajdonosa. Ezt a tényt a Korán így emeli ki:
Elhagyni a vallást a sóvár vágyakért cserébe, melyek valójában álomképek, s ennek eredményeképpen elveszíteni az örök életet, óriási ostobaság. Ráadásul az embernek ez örök veszteséget hoz. A kérdést illetően nagyon jól meg kell értenünk azt, hogy az igazság, amivel szemben állunk, nem azt jelenti: "minden, ami az Ön birtokában van, a mohón vágyott javak, a gazdagság, a gyermekek, a házastársak, a barátok, a pozíció egyszer majd eltűnik, véget ér, ezért semmi értelme nincsen", hanem azt jelenti, hogy "mindaz, ami az Ön tulajdona, egyébként sem létezik. Minden csak álom, egy-egy kép, amit Isten azért mutat Önnek, hogy próbára tegye Önt". Ha megfigyeli, a kettő között óriási különbség van. Még ha az ember most nem is akarja elfogadni ezt az igazságot, hanem továbbra is azzal áltatja magát, hogy mindaz, ami a birtokában van, valóban létezik, halála után, a feltámadáskor, vagyis a Túlvilágon minden egyértelműen ki fog derülni. Azon a napon az ember szeme felnyílik , " élesen fog látni" (Korán, 50:22) és mindent sokkal világosabb lesz a számára. Ha azonban földi életét árnyképek hajszolásával tölti, ott azt kívánja majd, bárcsak ne is élt volna: "Ó bárcsak a halál a végső vég lett volna! A vagyonom semmit sem használ nekem, erőm és hatalmam semmivé lett." (Korán, 69:27-29) Ami egy értelmes emberre hárul az az, hogy az Univerzum e hatalmas igazságát megértse, ameddig még van rá ideje itt a Földön. Ellenkező esetben egész életét ideálok hajszolásával tölti, míg végül utoléri őt a pusztulás. Isten így adja tudtunkra azoknak a végső állapotát, akik álmokat (vagyis "délibábokat") kergetve élik le életüket s közben megfeledkeznek Teremtőnkről, Istenről:
A materialisták torz gondolatmenete A 20. századi materialista filozófia egyik legnagyobb védelmezője, a megrögzött marxista George Politzer például az "autóbusz példájára" hivatkozik, mint az anyag létezésének "fontos bizonyítéka". Politzer szerint azok a gondolkodók is, akik azt mondják, hogy az anyag csupán benyomás, félreugranak az autóbusz elől, hogy az el ne üsse őket. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az anyag tárgyi valóság.1 Egy másik neves materialista, Johnson pedig, amikor valaki azt mondta neki, hogy az anyag benyomás, a kövekbe rúgva próbálta "bebizonyítani" azok fizikai létezését.2Egy hasonló példa Politzer tanítómesterétől Friedrich Engelstől, aki Marxszal együtt a dialektikus materializmus védelmezője. Azt írja: "ha a szelet sütemény, amit megeszünk, csupán benyomás lenne, nem csillapítaná az éhségünket".3Neves materialisták, mint például Marx, Engels és Lenin, egyfolytában ilyen példákat hoznak fel műveikben, amelyek hemzsegnek felindult megnyilvánulásaiktól: "egy pofon után megértitek az anyag létezését". A materialisták tévedésének és efféle példálózásaiknak oka egy félreértés. Azt, hogy "az anyag benyomás", úgy értelmezik: "az anyag egy fényjáték". Azt hiszik, hogy a benyomás fogalma csupán a látásra terjed ki, és úgy vélik, hogy a dolgok, amiket tapintással érzékelünk, tárgyak. Ha a busz elüt egy embert, arra azt mondják "tessék, elüti, vagyis nem csupán benyomás". Ők azon a ponton akadnak el, hogy megértsék, mind az autóbusz szilárdsága, mind pedig az ütés és a fájdalom, amit az ember ütközéskor érez, szintén csupán az elmében keletkező benyomások. Akármelyik érzékszervből indulunk ki, soha nem juthatunk el vele a külvilág kívül létező lényegéhez. Ami ezt nekünk megmutatja, az a lényeges igazság, hogy olyan dolgokat, amelyek adott pillanatban nem léteznek, az álom során létezőnek érzékeljük. Az ember álmában nagyon valószerű eseményeket élhet át. Legurulhat a lépcsőn és eltörheti a lábát, komoly közúti balesetet szenvedhet, busz alá eshet, vagy ha megéhezik, bekap egy süteményt és jóllakik. A napi eseményekhez hasonló dolgokat álmunkban is ugyanolyan élethűen, ugyanolyan átérzéssel megtapasztalhatunk. Van, hogy az ember azt álmodja, elüti őt egy autóbusz, majd e balesetet követően a kórházban tér magához s látja, hogy megnyomorodott. De ez csak egy álom. Szintén álmában az emberrel megeshet, hogy balesetet szenved és meghal, s látja, amint a halál angyalai magukhoz veszik a lelkét s megkezdődik a túlvilági élete. (Ez az esemény ugyanígy játszódik le az evilági életben is, amely az álomhoz hasonlóan egy benyomás.)
Az ember álmában nagyon tisztán érzékeli a dolgokat és a különböző eseményeket: hallja a hangokat, érzékeli a szilárdságot, érzi a fájdalmat, látja a fényt és a színeket. Álmában minden éppen olyan természetesnek tűnik, mint a való életben. Egy süteménytől álmában is jóllakik. Annak ellenére, hogy a sütemény nem valóságos, a jóllakottság érzetét kelti az emberben. Jóllehet az ember mindezen említett élmények közben az ágyában fekszik. Nincs ott se lépcső, se forgalom, se autóbusz, se sütemény. Aki álmodik, azt olyan benyomások érik és olyan látvány fogadja, amely nem létezik a külvilágban. Az, hogy az ember álmában olyan dolgokat lát és érez, amik a "külvilágban" anyagként nem léteznek, nagyon világosan alátámasztja, hogy a "külvilág" teljes mértékben benyomásokból áll. A materialista filozófia hívei, főként a marxisták haragra gerjednek, ha ezt a tényt, vagyis az anyag lényegét megemlítik előttük. Marx, Engels és Lenin felszínes és tudatlan elképzeléseire hivatkozva lázasan példálóznak és magyarázkodnak. Pedig arra is kellene gondolniuk, hogy mindez álmukban is megtörténhet: álmukban olvassák a Das Kapital-t, álmukban vesznek részt a találkozókon, álmukban kerülnek összetűzésbe a rendőrséggel, vagy álmukban találja el őket egy kő és álmukban érzik fejükön a seb lüktetését. Ha valaki álmukban megkérdezi őket, akkor is "anyagnak" hiszik a dolgokat, amiket látnak. Pontosan úgy, ahogyan ébrenléti állapotban azt gondolják, hogy amit látnak, az anyag. Ám akár álomról legyen szó, akár a mindennapi életről, minden, amit az ember lát, tapasztal, érzékel, az egy-egy benyomás.
|
