A Teremtés Igazsága
Az Anyag Mögötti Titok
Az Idő Relativitása És Az Elrendelés Igazsága


SZABADULJUNK MEG AZ ELŐÍTÉLETEKTŐL!

A legtöbb ember azt hiszi, hogy amit a tudósoktól hall, az biztos, hogy igaz. Még csak meg sem fordul a fejükben, hogy a tudósoknak is lehetnek filozófiai vagy ideológiai előítéletei. Az igazság pedig az, hogy az evolucionista tudósok a saját, tudomány álruhájába öltöztetett előítéleteiket és filozófiai nézeteiket erőszakolják rá az egyszerű emberekre. Például, bár tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a véletlenszerű események semmi mást nem okoznak, mint káoszt és zűrzavart, azt állítják, hogy az a csodálatos rend és megtervezettség, amit a világmindenségben és az élőlényekben láthatunk, véletlenül jött létre.

Például egy ilyen biológus könnyedén felfogja, hogy milyen elképzelhetetlen harmónia van egy fehérje molekulában, az élet építőkövében, és hogy semmi esély arra, hogy ez véletlenül létrejöhetett volna. Azonban mégis ragaszkodik hozzá, hogy ez a fehérje a véletlen eredménye, és millió évekkel ezelőtt jött létre, primitív földi körülmények között. És még itt sem áll meg, hanem habozás nélkül feltételezi, hogy nemcsak egy, hanem több millió ilyen fehérje jött létre véletlenül, és ezek aztán valami hihetetlen módon összekerültek, és létrehozták az első élő sejtet. Mi több, tudósunk ezt a lehetetlen álláspontot még vak makacssággal védelmezi is. Ilyen egy "evolucionista" tudós.

Ha ugyanez a tudós az út szélén sétálva találna három téglát egymás tetején, eszébe sem jutna feltételezni, hogy ezek a téglák véletlenül egymás mellé kerültek, és, ugyancsak véletlenül, egymás tetejére másztak. Sőt, ha valaki más feltételezne ilyet, alighanem őrültnek tartaná.

Hogyan lehetséges hát, hogy olyan emberek, akik képesek racionálisan értékelni közönséges eseményeket, olyan irracionálisan viselkednek, amikor a saját létezésükről kell elgondolkodniuk?

Nem lehet azt állítani, hogy a tudomány nevében viselkednek így: a tudományos megközelítés azt kívánja, hogy ha egy adott esetben két lehetséges alternatíva merül fel, akkor az ember mindkettőt figyelembe vegye. És ha az egyik lehetőség valószínűsége jóval kisebb, például csak egy százalék, akkor a racionális és tudományos viselkedés az, hogy számításba vesszük a másik alternatívát, amelynek valószínűsége 99 százalék.

Folytassuk úgy, hogy a tudományos alapról indulunk ki. Két nézet létezik azzal kapcsolatban, hogy hogyan jöttek létre az élőlények. Az egyik az, hogy minden élőlényt Allah teremtett meg, a mai, komplex formájukban. A másik az, hogy az életet értelem nélküli, véletlen egybeesések alakították ki. Ez utóbbi az evolúciós elmélet.

Ha a tudományos adatokat nézzük, például a molekuláris biológiáét, akkor láthatjuk, hogy semmi esély arra, hogy egy élő sejt - vagy akár csak a sejtben jelen lévő milliónyi fehérjemolekula egyike - véletlenül létrejöhetett volna, ahogy ezt az evolucionisták állítják. Mint azt a következő fejezetekből is láthatjuk majd, ez a valószínűség-számítás szerint sem lehetséges. Tehát az élet keletkezésére vonatkozó evolucionista elmélet igazságának a valószínűsége nullával egyenlő.

Ez pedig azt jelenti, hogy a másik elmélet valószínűsége száz százalékos. Vagyis az élet tudatosan és szándékosan lett létrehozva. Más szavakkal kifejezve, teremtve lett. Minden élőlény egy felsőbbrendű hatalommal, bölcsességgel és tudással rendelkező Teremtő tervei alapján született. Ez a valóság nem csupán meggyőződés kérdése, hanem az a normális következtetés, amire a bölcsesség, logika és tudomány jut.

Ilyen körülmények között "evolucionista" tudósunknak vissza kellene vonnia állítását, és elfogadnia azt a tényt, ami nyilvánvaló és bizonyított. Ha másként tesz, azzal csak azt bizonyítja, hogy olyan ember, aki feláldozza a tudományt saját filozófiája, ideológiája és dogmái oltárán .

Tudósunk dühe, makacssága és előítéletei csak erősödnek minden alkalommal, amikor szembekerül a valósággal. Viselkedését egyetlen szóval lehetne magyarázni: hit. Azonban ez vak, babonás hit, mivel nem lehet más magyarázat arra, ha valaki minden tényt figyelmen kívül hagy, vagy egész életét egy olyan kép szolgálatában tölti, amelyet saját képzeletében alakított ki .

Vak materializmus

A hit, amiről beszélünk, a materialista filozófia, amely amellett érvel, hogy az anyag öröktől fogva létezik, és nem létezik semmi más, csak az anyag. Az evolúció elmélete az úgynevezett "tudományos alap" és a vakon védelmezett elmélet, amely a materialista filozófiát támogatja. Amikor a tudomány megcáfolja az evolúció elméletét - ami a 20. század végére be is következett -, akkor az eredményeket próbálják úgy beállítani, hogy továbbra is az evolúció elméletét támogassák, és így próbálják életben tartani a materialista filozófiát.

Törökország egyik legtekintélyesebb evolucionista biológusának néhány sora jól demonstrálja, hogy milyen balítéletekhez és korlátoltsághoz vezet ez a vak elkötelezettség. Ez a tudós az alábbiak szerint tárgyalja a citokróm-C, az élet egyik alapvető enzimje, véletlenszerű létrejöttét:

A citokróm-C szekvenciájának véletlenszerű kialakulásának esélye a nullával egyenlő. Viszont, ha az élethez egy adott sorrendjére van szükség, akkor azt kell mondanunk, hogy a sorrend mégiscsak létrejött egyszer az egész univerzum történetében. Vagy esetleg valamilyen, a definícióink felett álló metafizikai hatalom hozta létre. Ez utóbbi feltételezés elfogadása viszont nem felel meg a tudomány céljainak. Nézzük tehát mégis az első hipotézist.1


Prof. Michael Behe: Nincs semmilyen bizonyított tény az ellen, hogy az élet egy tudatos tervezés eredményként jött létre."

Ez a tudós "tudományosabbnak" tartja, hogy inkább elfogadjon egy olyan elméletet, amelynek valószínűsége saját bevallása szerint is "nullával egyenlő", mint a teremtést. Azonban a tudomány szabályai szerint, ha egy eseményre két magyarázat létezik, és az egyik megvalósulásának "nullával egyenlő" az esélye, akkor a másik a helyes magyarázat. Azonban a dogmatikus materialista megközelítés tiltja a felsőbbrendű Teremtő létezésének elfogadását. Ez a tiltás kényszeríti az előbbi tudóst - és sok mást is, akik a materialista dogmában hisznek - hogy olyan feltételezéseket fogadjanak el, amelyek teljesen ellentmondanak a józan észnek.

Azokat, akik hisznek ezeknek a tudósoknak, és bíznak bennük, ugyanúgy megvakítja a materialista filozófia, és elfogadják értelmetlen és logikátlan érvelésüket, amikor könyveiket és cikkeiket olvassák. Ez a dogmatikus materialista nézet tehet arról, hogy a tudományos közösség sok nagy alakja ateista. Akik megszabadulnak ennek az elméletnek a bűvköréből, és nyitott elmével gondolkodnak, nem haboznak elismerni a Teremtő létezését. Az amerikai biokémikus, Dr. Michael J. Behe, az egyik legnagyobb név a később széles körben elfogadott "intelligens tervezés" elméletének támogatói közül, így jellemzi azokat a tudósokat, akik nem hajlandók elfogadni, hogy az élőlények "tervezve" és "teremtve" lettek:

Az elmúlt négy évtizedben a modern biokémia felfedezte a sejt titkait. Emberek tízezreinek kellett életük nagy részét a laboratóriumi kutatásokra áldozni. A sejt vizsgálatára - a molekuláris szintű élet vizsgálatára - tett összesített erőfeszítésük eredménye a hangos, tiszta, átható kiáltás: "tervezés!". Az eredmény olyan egyértelmű és kétségbevonhatatlan, hogy a tudománytörténet egyik legjelentősebb felfedezésének kell tekintenünk. Ehelyett azonban furcsa, zavart csend veszi körül a sejt szerkezetének csodálatos bonyolultságát. Miért nem veszi birtokba mohón a tudományos közösség ezt az új felfedezést? Miért forgatják a tervezésre vonatkozó megfigyelést intellektuális kesztyűben? A gond az, hogy ha elfogadjuk egyik oldalon az "intelligens tervezés" címkét, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a másik oldalon az "Isten" szó áll.2


Richard Dawkins az evolúció népszerűsítése közben.

Ilyenek hát az ateista evolucionista tudósok, akiket a népszerű újságokban és a tévében látsz, és akiknek a könyveit olvasod. Minden tudományos kutatás a Teremtő létezését bizonyítja. Őket azonban elvakította és érzéketlenné tette a dogmatikus materialista nevelés, amely még mindig ott van minden tagadásuk mögött.

Azok az emberek, akik makacsul figyelmen kívül hagyják a Teremtő jeleit és bizonyítékait, teljesen érzéketlenné válnak. Az érzéketlenségük okozta tudatlan önteltségükben odáig juthatnak, hogy teljes abszurditást támogassanak és fogadjanak el erényként. Jó példa erre a kiemelkedő evolucionista, Richard Dawkins, aki arra szólítja fel a keresztényeket, hogy még akkor se higgyenek a csoda lehetőségében, ha saját szemükkel látják, hogy Szűz Mária szobra integet nekik. Dawkins szerint: "Lehet, hogy a szobor karjában lévő atomok véletlenül éppen ugyanabban az irányban mozdultak el - a valószínűsége nagyon kicsi, de megtörténhet. 3 A hitetlenek magatartása nem újdonság, mindig is létezett a történelem során. A Korán így ír róluk:

Még ha angyalokat küldtünk is volna hozzájuk, és a halottak szóltak volna hozzájuk, és mindent a szemük előtt gyűjtöttünk volna össze, akkor sem hittek volna, hacsak Allah úgy nem akarta volna, de a legtöbben tudatlanul viselkedtek." (Korán 7:111)  

Mint ebből az ájából is nyilvánvaló, az evolucionisták dogmatikus gondolkodása nem újdonság, és nem is csak rájuk jellemző. Voltaképpen amihez az evolucionista tudós ragaszkodik, az nem modern, tudományos gondolkodás, hanem olyan tudatlanság, amely a legcivilizálatlanabb pogány közösségek idejéből maradt fenn. Ugyanezt a gondolkodásmódot a Korán egy másik ájája is meghatározza:

És még ha kaput nyitottunk volna is nekik a mennybe, és oda feljárhatnának, akkor is bizonnyal azt mondanák: 'A szemünk megcsalatott. Nem, csak megbabonáztak minket!' (Korán, 15:14-15)

1. Ali Demirsoy, Kalitim ve Evrim, Ankara: Meteksan Yayinlari, 1984, s. 61.
2. Michael J. Behe, Darwin's Black Box, New York: Free Press, 1996, ss. 232-233.
3. Richard Dawkins, The Blind Watchmaker, London: W. W. Norton, 1986, s. 159..