|
A TEREMTÉS IGAZSÁGA Éles szemű ragadozó madarak
Egy többezer méter magasan repülő sas szeme olyan éles, hogy ekkora távolságról is minden részletével átfésüli a földfelszínt. A fejlett harci repülőgépekhez hasonlóan, melyek több ezer méterről képesek meghatározni célpontjukat, a sasok is a legkisebb mozdulatot, a legkisebb színárnyalat változást is érzékelik és képesek zsákmányukat megcélozni. A sas szeme háromszáz fokos szögben lát, illetve hat-hétszeres méretre nagyítja fel a kívánt képet. Miközben 4500 méteres magasságban repül, harmincezer hektárnyi területet tud szemmel tartani. 1500 méter magasból is könnyedén észrevesz egy mezőn rejtőzködő nyulat. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sas rendkívüli szemfelépítése kifejezetten az ő számára lett teremtve. Téli álmot alvó állatok Ha a téli álmot alvó állatok testhőmérséklete ugyanakkorára csökken, mint amilyen a levegő hőmérséklete, az nem befolyásolja életfunkcióikat. Vajon ezt hogyan csinálják? Az emlősök melegvérűek. Vagyis normál körülmények között testhőmérsékletük mindig állandó, testük természetes hőfokszabályozója folyamatosan biztosítja számukra ezt a hőmérsékletet. A téli álom alatt viszont a kisebb testű emlősök, például a mókuspatkány normál 40 fokos testhőmérséklete valamivel fagypont fölé süllyed, mintha egy kulcsot elfordítva szabályozták volna. Testük anyagcseréje meglehetősen lelassul. Az állat lélegzete és szívverése lelassul. Szívverése, mely normál esetben percenként 300, percenként 7-10-re esik vissza. A test megszokott reflexei leállnak, az agyfunkciók pedig olyannyira lelassulnak, hogy szinte nem is lehet észrevenni, hogy az állat életben van. A mozdulatlanságnak többek között az az egyik veszélye, hogy a zord körülmények között a szövetek elfagynak és jégkristályok pusztítják el őket. A téli álmot alvó állatok azonban sajátos tulajdonsággal lettek felruházva, melynek köszönhetően védve vannak ettől a veszélytől. Testnedveiket a magas molekulatömegű kémiai anyagok tartják fenn. Ezáltal fagypontjuk még jobban leesik és ez megelőzi az állat károsodását.1
A pók hálójai
De vajon hogyan tud a pók elkészíteni egy mechanikai tervezés és kémiai felépítés szempontjából is ilyen tökéletes hálót? Képtelenség, hogy a pók ezt véletlenül tanulta volna meg, ahogyan az evolucionisták állítják. A póknak nincsen tanulási, memorizálási képessége, sőt, agya sincsen, amellyel ezt megtehetné. Kétségtelen, hogy ezt a képességet Teremtője, a végtelen erő Birtokosa, Isten adja a póknak. A pókok hálói fontos csodákat rejtenek. A pók hálójának fonala egy ezredmilliméternél is vékonyabb, és ötször olyan erős, mint egy ugyanilyen vastagságú acélhúr. A másik tulajdonsága ennek a fonalnak az, hogy rendkívül könnyű. Ez a Földet körbeérő fonal mindössze 320 gramm súlyú.* Az acél egyike az ember által sajátosan az ipari létesítményekben gyártott legerősebb anyagoknak. Egy pók azonban ennél sokkal erősebb fonalat képes előállítani saját testében. Az ember, az acél készítésekor évszázadok tudásanyagát és technológiáját használja fel, eközben a pók milyen tudásanyagot és milyen technológiát hasznosít hálója megszövéséhez? Láthatjuk, hogy az ember birtokában lévő összes technológiai és technikai lehetőség igencsak elmaradott a pókhoz képest. (*) "Structure and Properties of Spider Silk", Endeavour, Ocak 1986, sayi 10, s. 42. Elektromos halaK Néhány halfaj, így például az elektromos angolna (sajgatóhal) illetve az elektromos rája, testük elekromosságát használja fel arra, hogy megvédje magát ellenségeiktől, illetve elejtse zsákmányait. Minden élőlény teste - így az emberé is - rejt némi elekromosságot. Csakhogy az ember nem tudja irányítani ezt és nem képes ellenőrzése alá vonva saját hasznára fordítani. Az említett halak azonban, testükben akár 500-600 voltos elektromos áramot is hordoznak, amit képesek felhasználni ellenségeikkel szemben, miközben ez az elektromosság számukra nem ártalmas. Az energiát, amit védekezésük alkalmával elhasználtak, egy idő után, mintha csak feltölthető elemek lennének, megint visszanyerik és újra használható elekromos energia alakul ki bennük. A halak, kicsiny testük elektromosságát nem csak védekezésre használják. Az elektromosság a sötét vizekben való tájékozódást is segíti, lehetővé teszi, hogy a hal megérezze a tárgyakat, anélkül, hogy látná őket. A hal, teste elektromosságának felhasználásával, jeleket képes leadni. Ezek az elektronikus jelek beleütköznek a kemény tárgyakba, ugyanakkor pedig megváltozva verődnek vissza. Ezek a változások informálják a halat a tárgyról. Ily módon meg tudja állapítani a tárgy távolságát illetve nagyságát.2 Sajátos elfagyás Különleges biológiai felépítése van egy lefagyasztott békának. Nem ad semmilyen életjelet. Szívverése, légzése és vérkeringése teljességgel leáll. Ha azonban ezt a békát kiolvasztjuk, az visszanyeri eredeti állapotát, mintha csak álmából ébredne. Egy lefagyasztott élőlény számos halálos veszélynek van kitéve. A békára azonban ezek egyike sem jellemző. Alapvető tulajdonsága ugyanis, hogy ebben a helyzetben nagy mennyiségű glükózt (szőlőcukrot) képes termelni. Akár egy cukorbetegnek, a békának a vércukorszintje is nagyon magas értékig emelkedik. Megfigyelték, hogy ez az érték időnként eléri az 550 milimol/litert. (Normál esetben ez az érték a békáknál 1-5, az embernéll pedig 4-5 mmol/liter.) Ez a rendkívüli glükózkoncentrátum egyébként komoly problémákat okozna. Egy lefagyasztott béka testében ez a nagy mennyiségű glükóz megelőzi a sejtek vízvisszahúzódását és megakadályozza az összezsugorodást. A béka sejtjeinek fala meglehetősen áteresztő a glükózzal szemben, ezáltal az könnyen belép a sejtekbe. Ez lecsökkenti a fagyási hőmérsékletet, ezáltal az állat testében lévő folyadék igen kis része fagy el a hidegben. A kutatók azt is felfedezték, hogy a glükóz a fagyott sejteket is képes táplálni. Amellett, hogy a test természetes fűtőanyaga, számos anyagcsere folyamatot is leállít, mint például a karbamid-szintézis, ezáltal a sejt különféle táplálékforrásai nem fogynak ki egykönnyen. Vajon hogyan keletkezik a békában hirtelen ilyen mennyiségű szőlőcukor? A válasz érdekes: az élőlény testében egy speciális rendszer található, amely ezért a folyamatért felelős. Amint a bőr felületén megmutatkozik a jég, egy üzenet továbbítódik a májhoz és máris megindul az ott fellelhető glukagon egy részének glükózzá alakítása. Azt még ma sem tudjuk, hogyan jut el ez az üzenet a májhoz. E jel leadása után 5 perccel a vércukorszint hirtelen megemelkedik.3 Természetesen az, hogy ennek az állatnak a felépítése éppen a szükséges pillanatban változtatja meg az állat anyagcseréjét és minden szükségletét, csakis egy felsőbbrendű értelem és tudás Birtokosának, a Teremtő tökéletes tervezésének eredménye. Az állatok leleményessége: az álcázás Az egyik tulajdonság, amellyel az állatok az életüket fenntarthatják, a rejtőzködés művészete, vagyis az "álcázás". Az állatoknak két okból van szükségük arra, hogy álcázzák magukat: az egyik a vadászat, a másik a vadásztól való menekülés. A legfontosabb, ami az álcázást más módszerektől megkülönbözteti az, hogy rendkívül okos, ügyes, esztétikus és harmonikus. Az állatok álcázó technikája rendkívül bámulatos. Szinte lehetetlenség észrevenni egy fakéreghez simuló bogarat vagy egy élőlényt, amely egy levél alatt rejtőzött el. A növények nedvével táplálkozó levéltetvek például a növény szárán tüskének álcázzák magukat, s így szívják magukba az éltető folyadékot. Ezt a taktikát a legnagyobb ellenségnek számító madarak megtévesztésére használják, amelyek viszont nem szállnak rá erre a tüskés növényre.
|
A ragadozó madarak szeme kitűnően lát távolra. Ennek köszönhetően nagyon pontosan ki tudják számítani zsákmányuk távolságot, amikor támadnak. Hatalmas szemeik egy milliónál is több látósejtből épülnek fel. 
A dinopis nevű póknak tökéletes vadásztechnikája van. Ez a pókfajta ahelyett, hogy stabil hálót szőve abban várná zsákmányát, kicsi, ám rendkívül kimagasló tulajdonságokkal rendelkező hálót készít, melyet áldozatára dob. Ezután a zsákmányt jól belegöngyöli hálójába. Az áldozatul esett rovar immáron semmit sem tehet. A háló olyannyira tökéletes csapda, hogy a rovar, vergődése során, még inkább belétekeredik. A pók, hogy tartósítsa táplálékát, újabb hálót sző zsákmányára, ezzel mintegy "becsomagolja" őt. 
