AZ IDŐ RELATIVITÁSA ÉS AZ ELRENDELÉS IGAZSÁGA

Az elrendelés

Az idő relativitása egy rendkívül fontos igazságot tár elénk: a relativitás olyannyira változó, hogy az az időszakasz, ami nekünk több milliárd évnek tűnik, egy másik dimenzióban lehet, hogy csak egyetlen másodpercig tart. Sőt, az is lehet, hogy az Univerzum elejétől a végéig terjedő hatalmas időintervallum egy másik dimenzióban nem is egy másodperc, hanem csupán egyetlen "pillanat".

És itt van az Elrendelés lényege, amit az emberek többsége nem képes pontosan megérteni, a materialisták pedig nem is fogják fel, illetve teljességgel elutasítják azt. Az Elrendelés azt jelenti, hogy Isten tudásával átfogja a múlt és a jövő összes eseményét. Az emberek jelentős hányada pedig azt kérdezi, Isten honnan tudja azokat a dolgokat, amik még nem történtek meg, és nem képesek megérteni az Elrendelés igazságát. Jóllehet a "meg nem élt események" csupán általunk meg nem élt események. Isten viszont nem függ az időtől és a tértől, hiszen Ő Maga az, Aki megteremtette ezeket. Vagyis Isten számára a múlt, a jövő és ez a pillanat mind egyetlen, és mind megtörtént már.

Lincoln Barnett, Az Univerzum és Einstein című könyvében megemlíti, hogyan utal erre az igazságra az általános relativitáselmélet. Barnett szerint az élőlényeket csakis egy "minden magasztosságával kozmikus értelem" képes minden értelemben felfogni. 213 A Barnett által "kozmikus értelemnek" nevezett Erő az egész Univerzum Birtokosának, Istennek a tudása és értelme. Ahogyan mi egy listát elejével, közepével, végével és minden egyes pontjával együtt képesek vagyunk egyetlen pillanat alatt átlátni, Isten is elejétől végéig egyetlen pillanatként látja az időt, amelytől mi függünk. Az emberek pedig csak akkor élik meg az egyes eseményeket, amikor annak eljön az ideje. Akkor majd  tanúi lesznek a sorsuknak,  amit Isten a számukra  teremtett.

Közben fel kell hívnunk a figyelmet annak a torz sors-értelmezésnek sekélyességére is, amely a társadalomban elterjedt. E tévhit szerint, Isten "nagy vonalakban" meghatározta az ember sorsát, amit az ember meg tud változtatni, ha akar. Ha például valaki visszatér a halálból, arra tudatlanul azt mondják "legyőzte a sorsát". Jóllehet a sorsát senki nem tudja megváltoztatni. Aki visszatér a halálból, az azért nem hal meg, mert a Rendelésben ez volt számára megírva. Akik azt mondván "legyőztem a sorsom", félrevezetik saját magukat és azonosulnak ezzel a pszichológiával, azok azért mondják ezt, mert ez is benne van az ő sorsukban.

Hiszen az Elrendelés Isten tudása, és Istennél, Aki minden időt egyazon pillanatban átfog és minden időnek és térnek Ura, minden meg van írva a Rendelésben és minden meg is történt már.

A Korán elbeszélésmódjából is megértjük, hogy Isten számára az idő egy.  Bizonyos eseményekről, melyek számunkra a jövő eseményei, a Korán úgy tudósít, mintha már régesrégen megtörténtek volna.

Ebben a témában további áják így hangzanak:

(És) minden lélek előjött azzal, aki hajtja őt és egy tanúval. (Korán, 50 :21)

És kettéhasadt az ég s törékeny lett azon a napon. (Korán, 69 :16)

És kertet és selyem(ruhákat) adott nékik fizetségül. Hátradőlnek kerevetjeiken és nem látnak ott sem (égető) napot sem dermesztő hideget. (Korán, 12-13)

Megmutatták a Poklot annak, aki láthatta. (Korán, 80:36)

Ma már a hívők nevetik ki a hitetleneket. (Korán, 83:34)

A bűnösök meglátták a (Pokol) tüzét és megértették, hogy belé fognak immáron vettetni, nem találtak azonban utat a menekülésre. (Korán, 18:53)

Amint látjuk, ezek az események, melyek számunkra a halál után következnek, a Koránban már megélt és befejeződött eseményekként szerepelnek. Hiszen Isten független attól a relatív idődimenziótól, amelyhez mi kötve vagyunk. Isten minden eseményt időtlenül rendelt el, az emberek ezeket az eseményeket végrehajották és mindennek meg is van már a következménye. Minden kisebb avagy nagyobb esemény Isten tudásával történik meg és fel van jegyezve egy Írásban. Ezt az igazságot az alábbi ájában olvashatjuk:

Nincsen számodra olyan helyzet, és semmi, amit róla a Koránból kiolvasol, és semmi, amibe belemerültök, úgy, hogy ne lennénk tanúi. Nem kerülheti el a te Urad figyelmét egy porszemnyi súlyú dolog sem a földön, sem az égen. És nincsen ennél se kisebb, se nagyobb, ami ne lenne nyilvánvaló Írásban följegyezve. (Korán, 10 :61)

A materialisták aggodalma

Amiről ebben a fejezetben beszéltünk, az anyag igazsága, az időtlenség és a tér hiánya, igencsak egyértelmű tények. Ahogyan azt korábban már kifejtettük, ez egészen bizonyosan nem valami filozófia vagy gondolkodásmód, hanem tudományos eredmények, amiket nem lehet elutasítani. A gyakorlati tényeken kívül a józan észre illetve a logikus bizonyítékokra támaszkodva sincsen más alternatíva ebben a kérdésben: az Univerzum minden alkotóelemével, a benne élő emberekkel és az idővel együtt árnyékkép. Vagyis benyomások összessége.

A materialisták nehezen fogják fel ezt a tényt. Térjünk vissza egy kicsit a materialista Politzer autóbuszos példájához. Politzer a gyakorlatban tudta azt az igazságot, hogy nem függetlenítheti magát a benyomásoktól, ám ezt csak bizonyos eseményekre nézve tartotta elfogadhatónak. Vagyis Politzer szerint az autóbuszos gázolásig az események az agy belsejében jönnek létre, abban a pillanatban azonban, hogy az autóbusz elgázolja a gyalogost, az események hirtelen tárgyi valóságot öltenek. Nyilvánvaló, hogy itt ebben a logikában valami torzulásról van szó. Politzer is beleesett abba a hibába, amibe a materialista Johnson, aki azt mondta: "belerúgok a kőbe, megfájdul a lábam, vagyis a kő létezik": nem tudta felfogni, hogy az ütközés következtében érzett óriási fájdalom is valójában nem más, mint benyomás.

Tudat alatt a legfőbb oka annak, hogy a materialisták nem képesek felfogni ezt az, hogy rettenetesen félnek az igazságtól, amivel szembesülnének. Lincoln Barnett szerint ennek a kérdésnek csupán a "sejtése" is szorongással tölti el a materialista tudósokat. Barnett azt mondja:

Mialatt a filozófusok egy árnyékvilág szintjére hozták a tárgyi valóságot, a tudósok félelemmel és aggódva sejtették meg, hogy az emberi érzékelés korlátolt.2

    Ha egy materialistának azt mondjuk, hogy az anyag és az idő valójában egy-egy benyomás, akkor őt eltölti a félelem. Hiszen a két egyedüli fogalom, amelyhez abszolút létezőként kötődik: az anyag és az idő. Sőt, ezek számára egy-egy imádott bálvánnyá váltak, hiszen azt hiszi, hogy ő maga az anyag és az idő dimenzióiban (evolúció útján) alakult ki.

Ha azonban megsejti, hogy minden egy-egy benyomás: az Univerzum, amelyben azt hiszi, hogy él, a Föld, saját teste, az emberek, a materialista filozófusok, akiknek nézeteivel azonosul, páni félelem fogja el. Minden, amiben bízott, amiben hitt, amitől segítséget remélt eltávolodik tőle és a semmibe vész. Érzi, hogy a legfontosabb dolog majd az Utolsó Napon következik, és érzi azt a kilátástalanságot, amit a következő ája fejez ki : "És azon a napon ők (már) alávetették magukat Allahnak és eltűntek mellőlük (a hamis istenségek), amiket koholtak." (Korán, 16 :87)

Ettől a pillanattól kezdve a materialista megpróbálja elhitetni magával az anyag létét. Saját kútfőből "bizonyítékokat" gyárt: öklét a falba veri, kövekbe rúgdos, ordítozik, kiabál, ám többé már nem menekülhet meg.

A materialisták ezt ki akarják verni saját fejükből, s ugyanígy a többi ember tudatától is el akarják távolítani. Hiszen tudják, hogy ha az anyag természete az emberek tudomására jutna, kiderülne filozófiáik kezdetlegessége és babonás hitviláguk. Nem maradna a Földön olyan hely, ahol nézeteikről beszélhetnének. És azért érzik magukat olyan kellemetlenül ettől a ténytől, amit fent részleteztünk, mert félnek.

Isten hírül adja, hogy az Igazság tagadóinak félelme a Túlvilágon még erősebb lesz. Az Ítélet Napján Isten így szól majd hozzájuk:

És azon a napon, amikor összegyűjtjük őket mind egy szálig, akkor majd azt mondjuk a társítóknak : "Hol vannak azok, akiket ti társaknak véltetek ?" (Korán, 6 :22)

Ezután a hitetlenek tanúi lesznek annak, amint minden, amit Isten mellé társítottak, s amiről az evilágon azt hitték, hogy létezik, eltűnik mellőlük: javaik, gyermekeik, rokonaik. Isten ezt az igazságot a következő ájában tárja elénk : "Nézd meg, hogyan hazudnak önmaguk ellen és hogyan tűnik el mellőlük az, amit koholtak." (Korán, 6 :24)

A hívők győzelme

A tény, miszerint az anyag és az idő egy-egy benyomás, a materialistákat megrémíti, a hívőkre azonban teljesen ellentétes hatást gyakorol. Nagy öröm tölti el a hívő emberek szívét, amikor megértik az anyag mögötti titkot. Mert ez az igazság mindenféle dolog kulcsa. Amint ez a zár megnyílik, minden titok feltárul. Az ember pedig könnyen felfog egy sor olyan a dolgot, amit azelőtt esetleg nehezebben értett meg.

Érthetővé válnak olyan fogalmak, mint halál, Paradicsom, Pokol, Túlvilág, dimenzióváltás. És könnyű lesz válaszolni olyan fontos kérdésekre, mint: "Hol van Isten?", "Mi volt Isten előtt?", "Istent ki teremtette?", "Mennyi ideig tart a sírbeli élet?", "Hol van a Paradicsom és hol van a Pokol?", "Létezik-e most a Paradicsom és a Pokol?". És az ember megérti, Isten milyen rendszer alapján teremtette meg az Univerzumot a semmiből. Sőt olyannyira megérti, hogy feleslegessé válnak olyan kérdések, mint a "mikor?" és a "hol?". Hiszen nem marad sem idő, sem tér. Ha az ember megérti, hogy nincsen tér, azt is megérti, hogy a Paradicsom, a Pokol illetve az evilág tulajdonképpen mind egyazon helyen van. Ha pedig az ember felfogja az időtlenséget, észreveszi, hogy minden egyetlen pillanatban létezik. Semmire nem vár, az idő nem telik, hiszen már minden megtörtént.

Ha ez a titok megnyílik előtte, a hívő számára az evilág elkezd a Paradicsomra hasonlítani. Minden, ami feszélyezte, mindenféle anyagi természetű aggodalom, képzelgés és félelem eltűnik. Az ember megérti, hogy az egész Univerzumnak egyetlen Uralkodója van, hogy ez az Uralkodó az egész anyagi világot úgy alakítja, ahogyan akarja és megérti, hogy az egyetlen dolog, amit tennie kell az, hogy Hozzá fordul. Immáron Istennek vetette alá magát "mindenféle kötöttségtől megszabadulva". (Korán, 3:35)

Ezt a titkot megérteni az evilág legnagyobb győzelme.

Ezzel a titokkal együtt fény derül egy nagyon fontos igazságra, amit szintén a Korán említ, vagyis arról, hogy Isten "közelebb" van az emberhez, "mint a nyaki ütőere" (Korán, 50:16). Mint tudjuk, az ütőér az ember testén belül található. Az emberhez közelebbi távolság, mint saját belseje, nincsen. Ezt a helyzetet a tér nélküliség igazságával könnyen meg tudjuk magyarázni. A fenti ája is sokkal inkább érthető, ha ennek a titoknak a birtokában vagyunk.

Íme, ez az igazság. Tudnunk kell, hogy egyetlen ember számára sincsen más barát és segítő, csakis Isten. Istenen kívül semmi sem abszolút. Ő az Egyetlen Abszolút Létező, Akinél menedéket vehetünk, Akitől segítséget kérhetünk és Akitől segítséget remélhetünk. És bárhová fordulunk is, Isten Arca ott van.

1. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, Varlik Yayinlari, 1980, s. 84
2. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, Varlik Yayinlari, 1980, s. 17-18